Vasárnap reggel 10 órakor mentem el otthonról és a Netaji Shubhash Place metró megállóba siettem. A metró szokás szerint túlzsúfolt volt. Minden metrónak az első szerelvénye a nőknek van fent tartva, így a szebbik nem képviselőinek nagyon nagy hányada ott utazik messze a férfiaktól. Ez azt eredményezi, hogy a metró számomra egy kolbász fesztivállal ér fel, ahol szoros barátságok alakulnak ki és egy nagycsalád tagjának érzem magam olykor. A kedvencem az volt, amikor egy szőrös, túlzottan is szőrös mellkasba nyomták az arcomat. L
A metrózást nagy nehezen túléltem és megérkeztem Saket megállóhoz, ahol egy autóba (3 kerekű taxi) szálltam és 40 rúpiáért (160 forint) elvitt Az Öt Érzék Kertjéhez. 20 rúpia (80 forint) volt a belépő. Valamint a bejáratnál a földre le volt írva sok nyelven, hogy ez az Öt érzék kertje. Megtaláltam a magyart is, viszont nem találtam spanyolt, portugált, se törököt. Ennyi! J A kert csodálatos volt, meseszép. Gyönyörű virágok, bokrok és fák voltak mindenhol, illetve legnagyobb bánatomra szerelmespárok! Hiányzik a Kedvesem! Bánatomat Kulfiba fojtottam. A Kulfi egy megfagyasztott tejtermék, amelyet leginkább tejes fagyinak fordítanék le. Meglepő módon igen kellemes íze van, és jól esik nekem minden egyes alkalommal. Illetve kipróbáltam a Chuski-t (ejtsd Csuszki). Ez nem ízlett nekem annyira. Egy nagy jégtömbről lereszelnek, azt beleteszik egy pohárba és beleöntenek gyümölcsszörpöt, illetve megint lereszelnek a jégtömbből és azt egy pohárba teszik és összepréselik, valamint egy pálcikát raknak bele. Így kapok egy jeges pálcikás fagyit, amit aztán beleraknak a gyümölcsszörpös jégkásába.
Miután kiélveztem magányosan a szerelmesek kedvenc kertjét továbbálltam, hogy végre elkezdhessem az arab napomat!
Első állomás a Qutab Minar. Megint metróznom kellett, igaz, most csak egy megállót és utána autóba ültem. 50 rúpia (200 forint) volt az auto, de nagy meglepetésemre elvitt engem egy bazárba előtte, ahol rám akartak sózni néhány kelmét 50000 forintért. De nagyon szép volt a bolt a ruhaáru és a kerámia istenszobrok is. Ezután végül sikerült eljutnom A Qutub Minarhoz. A Qutub Minar a világ legmagasabb téglából készült minaretje, illetve az indiai iszlám építészet egyik kiemelkedő példája. A minaret 72 és fél méter magas és 399 lépcsőfokon lehet feljutni a tetejére. Sajnos nem lehet felmenni, mert úgy 15 évvel ezelőtt egy kisgyerekekből álló csoport fent ragadt, illetve sokan választották öngyilkosságukhoz a minaretet. A minaret körül sok épület maradt fent romos állapotban. Köztük több sírhely és templom, valamint az Alai Minar, amely eredetileg magasabb lett volna a Qutub Minar-nál, de a bábeli torony esete történt meg itt is, így 24 és fél méter magasra sikeredett. Meg kell említenem a Qutub Complex egyik legérdekesebb részét a Vasoszlopot. Ez az 1600 éves Vasoszlop több mint 7 méter magas és 40 centis átmérővel rendelkezik. 99%-os vastartalommal rendelkezik ez a 6 és fél tonnás oszlop. Tudósok megállapították, hogy egy ilyen vasoszlop elkészítéséhez magasabb hőmérséklet kell, mint amit a szénnel el lehet érni. A foszfor tartalmának és a szélsőséges időjárásnak köszönhetően nem rozsdásodik. Egy legenda szerint, ha valaki a hátát neki feszíti az oszlopnak és át tudja karolni, akkor jó szerencséje lesz. Más legendák szerint, aki meg tudja csinálni, abban meg van az a plusz, amivel a világon uralkodhat. Lényeg a lényeg, a vasoszlop köré kerítést állítottak és nem lehet megérinteni sem az oszlopot. Úgy tűnik félnek attól, hogy meg van bennem a világuralomhoz szükséges plusz, vagy sem! ;)
Délután 1 óra van és nagyon szép perceket töltöttem el a Qutub Minarban. Itt az ideje, hogy továbbálljak és megnézzem az indiai iszlám építészet egy másik kiemelkedő példáját a Jama Masjid-ot. India legnagyobb Mecsetjéről van szó. A mecset legnagyobb érdekessége a magyarok szemszögéből, hogy a történelem során csak két nem muzulmán tarthatott itt beszédet. Az egyik Gandhi a másik meg Germánusz Gyula keletkutató, aki felvirágoztatta az iszlámot Indiában. Egyből másképp kezeltek engem, amikor elmondtam, hogy ugyanonnan származok, mint Julius Abdulkerim Germanus. A Jama Masjid egy monumentálisan nagy épület, teljesen magával ragadott. Vasárnap volt és az emberek szabadnapjukon idejöttek meditálni, aludni, pihenni vagy épp társalogni. Az a béke, amelyet ott éreztem az leírhatatlan. Amikor elhagytam a mecset területét, akkor a bazárba értem ki, ahol meg nagy zaj és kiabálás volt. Meg voltam kattanva, el kezdtem vásárolni, mint a hölgyek a nagy kiárusítás idején. Mire észbe kaptam egy vasam sem maradt, így hazaindultam. A Chowri Bazaar metrómegállóhoz siettem. Az út oda igen érdekes volt. A házakat szinte nem is lehetett látni a sok elektromos vezetéktől, illetve az út szélén lévő fodrászok, árusok és kéregetők miatt az út közepén közlekedtem, ahol a riksák kerülgettek engem. Felvettem a fejemre a frissen vásárolt iszlám sapkámat, ezzel azt elértem, hogy nem néztek külföldinek. Amikor visszatértem a Netaji Subhash Place metrómegállóhoz, akkor arra lettem figyelmes, hogy egy riksa sem akar elvinni engem. Nem értettem, hogy miért. Amikor hazaértem és a tükörbe néztem, akkor vettem észre, hogy még mindig magamon felejtettem a sipkámat és biztosan muszlimnak néztek engem. Igen veszélyes helyzetbe hoztam magam azzal, hogy magamon hagytam egy színtiszta hindu negyedben! J
Hétfőtől kezdve mindennap volt legalább két találkozóm, tárgyalásom a városban. Mindenhova metróval kellett mennem és hát a tömegközlekedés nem lopta be magát a szívembe. Az emberek nem várják meg, hogy a metróról leszálljon a többi ember és egyből elkezdenek felszállni a kocsikra. Tisztára mintha a Thermopülai-csatában lennék. A két ellenerő egymásnak ütközik, és aki az erősebb annak a vágya érvényesül. Az egyik alkalommal az Inder Lok végállomáson az emberek szállnak le a metróról és a végén egy nyugdíjas házaspár is szeretne leszállni, de nem tudnak. Odaugrottam és vagy 6-7 embert elrántottam onnan és a földre vágtam őket. A nyugdíjas házaspár könnyes szemekkel köszönte meg a segítséget. Hiába van modernebb metró itt, mint Budapesten, de semmit nem ér, ha az emberek primitívek és ostobák, ahhoz, hogy tudják használni.
Az egyik nap két találkozom volt. Az egyik reggel 10-kor, a másik meg délután 5-kor. A kettő közt meg nem volt kedvem visszamenni az irodába, amely 2 óra metrózásnyira van. Helyette elmentem megnézni a Kalkaji Mandir hindu templomot és a Lótusz Templomot. A Lótusz Templomban 2 órát aludtam, amely hihetetlenül jól esett nekem!!!
A Kalkaji Mandir-ról nem írok sokat, mert nem is láttam belőle sokat egy részt, másrészt meg vannak érdekesebb és fontosabb hindu templomok. A Lótusz Templom sokkal érdekesebb. A templom a Bahái valláshoz tartozik, ami Perzsiában alakult egyistenhívő vallás. Ami a legérdekesebb a vallásukban az az, hogy a nagy világvallás tanítóit és alapítóit ugyanaz az Isten küldte a Földre, hogy ezzel is elősegítsék az emberiség lelki fejlődését. Mózes, Buddha, Jézus, Mohammed és mások erkölcsi tanításai ugyanazok, míg társadalmi tanításai az adott kor szükségleteinek és az emberek felfogóképességének feleltek meg. Baháolláh (vallásalapító) szerint a mai kor kiváltsága, hogy az emberiség és a vallások egységének felismerésével az emberek világszinten valósíthatják meg a békét és az igazságosságot.
A Templom tényleg egy lótuszvirágra emlékeztet. A templom belsejében a csend a legfontosabb és nem lehet fényképezni. Viszont csodálatosat lehet aludni! J Az egész heti metrózás, 45 fokos sütés (mármint én voltam a húsdarab a sütőben) és a cégek, illetve személyek megtalálása (amely megegyezik egy kincskeresés nehézségeivel) teljesen lefárasztott és ott a hűs templomban a padlón elterültem és a laptop táskámat használtam párnaként. 2 óra alvás után tovább indultam a megbeszélésre és onnan meg hazamentem. De miért is lenne egyszerű az ember élete! A Netaji Subhash Place metrómegállóba megérkeztem, ahonnan gyalog 15 percre van a lakásom. Az égszakadás ellehetetlenítette a közlekedést. Az autó, amit béreltem lerobbant a vízben és onnan gyalogmentem tovább. A térdig érő vízfolyásban nehéz volt a közlekedés. Egyrészt mert nem lehetett látni, hogy hol milyen az út felszíne, illetve nem szívesen gázoltam át a szemét szigeteken. Másrészt meg a kamionok, tehergépkocsik és buszok által gerjesztett hullámok is lassítottak rajtam. Végül fél óra után hazaértem, de nem tudtam bemenni a lakásba, mert a lakótársam a zárban hagyta a kulcsot és 20 perc után végre kijött a zuhany alól. A lényeg, hogy túléltem ezt a napot is. És új élményekkel gazdagodtam. J
A következő 2-3 hétben el akarok jutni a Taj Mahal-hoz (ejtsd Tadzs Mehel) és a Gangeszben meg akarok mártózni. A hindu mondavilág szerint a Gangesz Ganga Istennőt testesíti meg. Ganga a megtisztulás Istennője. A hinduk szerint az a személy, aki lelki elhivatottság miatt fürdik meg a folyóban, az megtisztul összes földi bűnétől és kilép az örökös újjászületés (reinkarnáció kör) gyötrelmeiből. Hát, utána kell néznem, hogy vajon igazak-e a hindu tanok. ;)
Fényképeket a Facebook-on láthattok a fent említett helyekről! :)
