2013. augusztus 12., hétfő

Agra, valamint az utolsó utam

Július 29-e Hétfő reggel. Reggel 4-kor keltem és az előző heti megfázás még mindig csatában állt a torkom feletti uralomért, de mennem kell, mert nincs sok időm hátra. 5-kor már a metró megállóban voltam és a Netaji Subhash Place metró megállótól a New Delhi metrómegállóba mentem. Ott elmentem a vasútállomásra. Nézzük csak a jegyeket. Egyik ablakból a másikba küldözgettek engem. Majd a megfelelő ablakhoz értem, ahol egy papírost adtak nekem, amelyen meg kellett adnom a telefonszámom, lakcímem, honnan hová megyek, illetve melyik osztályra kérem a jegyet. Egy jó 10 percet elbíbelődtem a papír kitöltésével. Meg van a jegy. 135 rúpiába került a legolcsóbb jegy, amely az alvó kocsiba szólt. A metrónál megszokott átvilágítás volt a pályaudvarnál is. Keresem a peronok közt a vonatomat. Többen is segítettek, míg végül jött egy ember, aki elmondta, hogy ezzel a jeggyel én nem mehetek. Hogy ez csak az indiaiak jegye nekem külön vennem kell egy másikat, ahova taxival kell elmennem. 300 rúpia maximum a taxi és a jegyem meg 860 rúpia lesz. Mi van? Mondtam, hogy menjünk és kérdezzük meg egy ellenőrt. Rendben. És abban a pillanatban el is tűnt. Érdekes egy fazon volt. A vonat megérkezett, amely jobb állapotú volt, mint számítottam. Egy fekvő helyem volt, amelyhez 2 ablak is tartozott. Üveg nem volt, csak rács. 4 óra volt az út Agráig. A végére el is aludtam és sokat segített a megfázásomnak. Agrában egy kis 3 kerekű taxiba szálltam, amely elvitt a Taj Mahal (ejtsd Tadzs Mehel) zónába, ahonnan gyalog mentem tovább. Láttam ott tevéket, majmokat és lovakat is. A Taj Mahalba a jegy 750 rúpia volt (3000 forint). Viszont megérte. Gyönyörű volt és egyben egy kicsit bizarr is számomra, mivel ez mégis csak egy mauzóleum. A nyugati bejáraton mentem be. 3 bejárat van. A déli, a keleti és a nyugati. Ebből a 3 bejáratból egy kis udvarba lehet jutni, ahonnan a főkapun keresztül lehet a Taj Mahal kertjébe jutni. A kert gondosan művelt és ápolt volt. A szökőkutak szimmetrikusan helyezkedtek el és ez által egységet alkottak a parkkal. A Taj Mahal középen fehéren állt büszkén a Jamuna folyó partján. A keleti és nyugati oldalánál egy-egy mecset állt, amely a Taj Mahal felé volt nyitott. A mecseteket csodálatos virág domborművek díszítettek. Csend és nyugalom áramlott belőlük. A szandálomat le kellett vennem, a járólapok égették a talpam, viszont a mecsetek és kicsit később a Taj Mahal padlója hűsítően hatott szegény talpaimra.

A Taj Mahal belsejében tilos volt a fotózás és a hangoskodás. Az előbbit be tudták tartani az emberek, az utóbbit nem. Már a katonák is bejöttek és egy két hangoskodót térdre kényszerítettek vagy épp kidobták. A tiszteletet meg kell adni. És a főkupola alatt ott feküdt Sáh Dzsahán sah és felesége (akinek építette a síremléket) Mumtáz Mahal. Sáh Dzsahán sah uralkodónak több felesége is volt, illetve sohasem vetette meg az élvezeteket. Majd feleségül vette Mumtáz Mahalt, akibe beleszeretett. Szerelme elkísérte az uralkodót a hadjáratokra és, mivel Mumtáz Mahal intelligens nő volt, bele is szólhatott a politikai kérdésekbe és lényegében együtt uralkodtak. Mumtáz Mahal 14. gyermeke születése közben vesztette életét 1631. június 17-én.

Elindultam a kijárat felé. A park egy részén nem volt elkerítve a fű és mivel, hogy még mindig mezítláb voltam ráléptem. Csodálatos érzés volt. Annak ellenére, hogy az egész komplexum egy síremlék, ahhoz képest hihetetlenül jó és tiszta energiákat éreztem a földből. Teljesen fel voltam töltődve.

Elhagytam a Taj Mahalt és elindultam az agra erőd felé. Az út nem volt hosszú, olyan másfél kilométer maximum. Félúton egy riksa megállt, hogy elvigyen én meg mondtam neki, hogy kösz nem. Erre agresszívan nekem ugrott, hogy mindenkinek jobb lesz, ha felszállok. Rendben, legyen. Az agra erőd bejáratánál rakott le és mondta, hogy várni fog rám. Az erőd harmadik kapuján mentem be. A belépő 300 rúpia (1200 Forint) volt. Csodálatos volt az erőd, amelynek legelső megemlítése az ezres évekből származik. A szultanátus második központja lett, amikor Szikandar Lodi Agrába helyezte a központot. 1526-ban a Mogulok megszerezték az erődöt és Bábur beköltözött a palotába. Az erőd történetében minden uralkodó alakított rajta egy kicsit. Sáh Dzsahán sah volt, azaz uralkodó, akinek idején elnyerte végső alakját az erőd. Sáh Dzsahán sah életét fogságban vesztette el, mivel fia bezárta a Muszamman Burdzs tornyába, ahonnan látható a Taj Mahal. Fia teljesítette utolsó kívánságát és szerelme mellé temette.

Érdekes tények az agrai Vörös Erődről:

- Sir Arthur Conan Doylenak köszönhetően az Agrai Erőd kulcsszerepet kapott az egyik Sherlock Holmes-történetben.
- Az Agrai Erődben forgatták az egyiptomi popsztár Hisham Abbas egyik videoklipjét a Habibi Da című számához.
- Az Agrai Erőd nem keverendő a sokkal kisebb delhi Vörös Erőddel. A mogulok sosem nevezték erődnek a Vörös Erődöt, inkább a 'Lál Háveli', azaz Piros Bungaló elnevezést használták. India miniszterelnöke a Delhiben álló vörös erődből szokott beszédet intézni népéhez minden évben augusztus 15-én, az Indiai Függetlenség napján.
- Az "Age of Empires 3" című játékhoz kiadott második kiadásban, az "Ázsiai dinasztiák"ban, a Vörös Erőd az indiai civilizáció öt csodájaként szerepel, amely továbbvisz a következő korba. A "Rise of Nations" nevű játékban pedig a játékosok megépíthetnek egy vörös erődöt.

Az agrai erőd után visszatértem a riksához és elindultunk a vasútállomás felé. Már a betegségem kezdett eluralkodni rajtam. A riksa két szuvenír boltnál is megállt, de mondtam, hogy nem fogok semmit sem venni. Legszívesebben nyakon akartam csapni. Végül eljutottam a vasútállomásra. A jegy 80 rúpiába került. 3-kor értem oda és azt mondták nekem, hogy fél óránként indul vonat Delhibe. 5-kor tudtam felszállni a vonatra és ténylegesen, olyan volt, mint a filmekben. Ember, ember hátán, sőt az ülések feletti csomagtartókon is emberek voltak. Egy ghánai sráccal együtt utaztam és rajtunk kívül senki sem beszélt angolul. A vonat 2 óra utazás után megállt. Néhány ház volt a jobbunkon balra meg a hatalmas pusztaság, vad kutyákkal. 3 órát vártunk itt. A ghánai srác teljesen kiborult és egy hatalmas stand-up comedy-t levágott. Csak én értettem. J Este 11 után pár perccel értünk a New Delhi vasútállomásra. 11:20-kor megy az utolsó metró. Futnom kellett. A metróra úgy ugrottam fel, mint a baseball játékosok a bázisra. A hideg légkondi megcsapott engem. A Kashmere gate megállóig kell mennem, ahonnan megint rohannom kell. Már az ajtóban álltam, amikor egy középkorú férfi megáll mellettem és egy hatalmasat rókázott. Nem hittem, hogy ezt is megélem a mai napon. A Kashmere Gate-nél megint rohannom kellett. Elértem az utolsó piros metrót és az szinte házig visz engem. Éjfél után értem haza. egy igazi utolsó magányos kalandom volt.

Az agrai kirándulásom volt az utolsó előtti kirándulásom. Most az utolsó utamról kell mesélnem. Már egy hónapja tudom azt, hogy hamarosan eltávozom. Nehéz szívvel fogadtam el, hogy itt a vége. Hiányozni fog nekem ez a világ. Sok mindent megtapasztaltam és még mennyi minden van, amit nem tapasztaltam meg. Itt az idő, indulnom kell. És ezzel együtt búcsúznom is. Nem hittem volna, hogy így ér véget. De egy új életben reménykedem, csodálatos emberek oldalán. Fel kell készülnöm egy új életre, már csak erre kell figyelnem utolsó napjaimon. Körülöttem mindenki szomorú, könnyes tekintettel néz rám és kérdik, miért kell elmennem. Annyit mondok nekik, hogy itt az időm, és embernek joga van eltávozni. Újjá kell születnem. Nem is akarom tovább húzni eme szomorú sorokat. Augusztus 1. csütörtök. Magyar idő szerint hajnali 1:20-kor távoztam el. Örülök, hogy mellettem voltatok és, hogy imádkoztatok értem. Egy új életet, egy új kalandot kell elfogadnom. Viszlát, barátaim, viszlát, olvasóim!!! Ha keresnétek, a Kedvesem oldalán leszek és életem legnagyobb kalandjába kezdtem bele.
Viszlát!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése