Farkas a viharban

Radnóti Miklós

Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

Radnóti Miklós ennél szebben nem is írhatta le egy vihar kezdetét. Igaz, itt Delhiben csak egy szélvihar volt, mégis a vers a lehető leghűebben jósolta meg. Csütörtökön (június 6.) délután kimentem a cég teraszára, ahol tiszta vizet vehetek magamhoz. Felnéztem az égre és megláttam az első felhőt mióta kijöttem. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Percekkel később már jóval sötétebb volt az irodában. Valaki fel is kapcsolta a fényeket. Az ablakon kinézve már csak haloványan élt a fény és az összegyűlt felleg már el is foglalta a nappali égboltot. Hogy pihentessem elfáradt elmémet felhívtam az otthoniakat. A beszélgetés alatt egyre erősebb szél támadt. Hallottam a szél üvöltését mely baljóslatú híreket hangoztatott. Egy pillanat volt, de egy életre megmarad bennem. Életemben először láttam a homokviharban lila villámot. A következő pillanatban elhallgatott a telefon. Elment az áram, az internet. Nem volt más, mint az iroda ijedt alkalmazottai és a vihar. Ki kellett mennem a teraszra megint. Többen vissza akartak fogni, hogy veszélyes. Éreznem kellett. Meg kellett tapasztalnom ezt az erőt, ezt a vihart. A teraszon pillanatokon belül átáztam az esőtől és minden egyes porcikámat ellepte a homok és a por. A villámok feleselgetése lenyűgözött és elmémben a legszebb klasszikus művek adták a zenei aláfestést. Gyengének éreztem magam a szélrohamokban, de ugyanakkor azt is éreztem, hogy ebből az erőből a testem megszívja magát. Felvillanyozó élmény volt látni a lila villámokat. Szeretem a viharokat nézni otthon. Ez félelmetesebb volt, mint bármelyik eddigi vihar, amit láttam. Mintha Zeusz mérgesebb lenne, mintha Gaia a város pusztulását akarta látni. Fél órával később a vihar elvesztette erejét. Viszont azaz érzésem támadt, hogy valahol bennem mélyen tovább fog élni.

Amikor hazamentem, azzal a ténnyel kellett szembenéznem, hogy nincs internetem. Elvitte a vihar. Felhívtam azt az alkalmazottat a cégnél, akitől kérhetünk segítséget a lakással kapcsolatban. Pénteken (június 7) még mindig nincs internetem. Ma többször is felhívtam az illetőt. Szombat (június 8) volt az a nap, amikor éreztem, hogy a Radnóti vers kezd életre kelni bennem. Vasárnap (június 9.) már éreztem, hogy a fellegek összegyűltek, s nem sok hiányzik a feleselgetésekhez. Hétfő június 10.) este már a dörgedelem, a vad dörgedelem ellepett engem. A mélyen alvó vérszomjas farkas felébredt hosszú álmából, és elszabadult. Már nem tudom visszafogni. A lakótársam egy kicsit megijedt a tekintetemtől. Hát igen. Mauritiuson nem él sok farkas. Három dolog van a világon, amelyek egy pillanatok alatt felhúznak.

1.       Amikor valami nem működik, pedig működnie kellene.

2.       Amikor átvernek (folyamatosan azt mondták, hogy 1 óra múlva vagy holnap már működni fog)

3.       Amikor a szeretteim és közém akadály kerül, és nem tudok velük, akkor kapcsolatba kerülni, amikor akarok, vagy amikor ők szeretnének.

Itt, most mindhárom eset előfordult. A bennem felébredt farkas hús után epekedett. Nem mertem a telefonhoz nyúlni. Próbáltam az irányítani a farkast. Nem bírtam vele. Annyi időre sikerült lenyugtatnom a farkast, hogy egy sms-t küldjek a Kedvesemnek. A válasza megrendített. Egy pillanat alatt megszelídítette a bennem dühöngő farkast. Pillanatokon belül nyugodt voltam. El kezdtem viccelődni a lakótársammal, aki szintén meglepődött és nem értette mi folyik itt. Nyugodt és boldog voltam. Néhány szóval legyőzte a vérszomjas farkast bennem.

 Mi folyik itt? Ki ez a leányzó? Honnan van neki ilyen ereje?  

A kérdések nem hagytak nyugodni. Egész éjszaka a kérdésekre kerestem a választ. Ő lenne a hiányzó másik felem? Mindenféleképpen! Teljesen szétszórt lettem. Nem találtam a helyem a munkahelyen. Még jó, hogy el kellett halasztanom mindkét megbeszélésemet. Nem tudtam volna odafigyelni. Egy világ dőlt össze bennem (persze jó értelemben). Most kell egy kis idő, mire felépítem. De a most épülő világom a lehető legbiztosabb alapokra fogom építeni. Mivel, megtaláltam a hiányzó oldalbordámat. J

Az utolsó vihar, amelyet magamnak okoztam. Minden nap gyalog megyek a munkahelyre és haza. Hazafelé van egy hely, ahol nagyon finom momos-t lehet kapni. A csirkés a kedvencem. 8 darab csirkefalat, amely rétestésztához hasonlatos tésztába van becsomagolva egyszerűen mesés. Továbbá a hozzá kapott öntet is nagyon finom! Na, szóval, a 8 db csirkefalatért fizetek 25 rúpiát (kb 100 forint). Viszont azt is el kell mondanom, hogy ezek a finom falatok, hihetetlen nagy vihart kavarnak az emésztőrendszeremben! Még hozzá kell szoktatnom őket. Amúgy, most már jobban megértem a következő viccet:

A bácsika az erdőben talál egy gombát eszik belőle és pillanatokkal később rosszul lesz. Kórházba viszik, ahol elmondják neki, hogy a gyilkos galócából nem szabad enni. Másnap a bácsika megint kimegy az erdőbe és eszik a gombából. A kórházban köt ki, ahol nem értik mi baja a bácsinak. Harmadik nap a bácsi megismétli, most már rutinnak nevezhető szokását. A kórházban a doktor nem bír magával és rákérdez.
 - Bácsika kérem! Miért eszi meg ezt a mérgező gombát?
- Mert nagyon finom!