Vallás és munka

Tudni lehetett, hogy eljön majd az a pillanat, hogy a munka világába belemerülök és sok újdonság nem fog történi velem. Az előző részben írtam a saját vadász stílusomról. A héten végül is sikerült elérnem, hogy újra elhagyhassam az irodát, hogy személyesen találkozzak azokkal a cégekkel és kórházakkal, amelyeket telefonon nem értem el. Igazából most ezekről az élményeimmel kapcsolatban fogok írni.

Kezdjük ott, hogy bemutatom kis csapatomat. Gunjan a pszichológus, aki a terméket a lehető legjobban tudja bemutatni. Vinay a sofőr. Sokszor azt hiszem, hogy szakmát tévesztett és rally versenyzőnek kellett volna elmennie. Néha félek tőle, de nagyon kedves és segítőkész srác!

Mint, mondtam főleg kórházakkal foglalkozunk és, olyan cégekkel, amelyek érdekeltek lehetnek a termékünkben. Sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb. Voltak kellemesek és voltak kevésbé kellemesek is! Kezdjük ott, hogy a bürokrácia belelopta magát a szívembe! 2 kórházban is összevissza küldözgettek minket. A Sir Gangaram kórházban ez odáig fajult, hogy épületről épületre kellett mennünk és a végén kiderült, hogy az orvos, akit keresünk nincs is az épületben. Megkaptuk a telefonszámát, amelyet fel is hívtunk, de akkor közölte velünk, hogy a másik doktorral kéne beszélnünk. Újra átrágtuk magunkat a kórház bürokratikus labirintusán és a végén kiderült, hogy pár hete ment nyugdíjba a kedves doktor úr! Szóval feladtuk és elnapoltuk ezt az idegölő kórházat. Állítom, a betegek még betegebben jönnek ki, mint ahogy bemennek. Erről eszembe jutott az Asterix és Obelix kalandjai. A következő kis videót csatolom nektek:

http://www.youtube.com/watch?v=ed-GMwJp73s

A másik bürokratikus kórház a Maharaja Agarsain kórház, ahol sikerült felfedeznünk a patológiát és betekintés nyerhettünk a vérbank hűtőrendszereire is. Nem szeretnék vért kapni itt! Azon kívül kiderült egy jó pár cégről, hogy nem is létezik vagy nem rég ment csődbe. DE! A kedvenc jelenetem az az volt, amikor egy légitársaságot kerestünk a reptérnél és felhívtam a főnökömet, hogy fizetik a parkoló díjat, mire megkérdezte, hogy melyik céget keressük. A válaszomra azt felelte, hogy a légi társaságokat hagyjuk és csak a többi céggel foglalkozzunk! MI VAN? Múlt héten kétszer küldtem el a felkeresendő cégek listáját és az előző nap is elküldtem, hogy mely cégeket látogatjuk meg másnap! Nem hiszem el. 2 órán át kerestük a céget és amikor megtaláltuk, akkor menjünk tovább.  Érdekesnek érdekes a dolog.

Van valami, aminek viszont nagyon örülök! A mai napon sikerült eljutnom egy Ashramba! Ez egy tradicionális hindu remetelak, ahol a bölcs tanítók tudásukat átadják a népnek vagy a tanítványoknak. Sokan megtisztulni járnak ide. Hihetetlen nagy szerencsének örvendhetek, mivel maga Bapu Ji guru tartott vendég előadást és csak a mai napon! India szerte híres és sokan külföldön is ismerik. A hangja békés volt, de mégis erőtől duzzadó. Kezdem az elejétől az egészet.

Amikor beléptem az Ashram területére, akkor le kellett vennem a cipőmet, megmosnom a lábamat és kezemet, majd amikor a sátorhoz értem, akkor a homlokommal meg kellett érintenem a földet majd a kezeimet az égbe emelnem. Ezután ülhettem a sátor baloldalába a férfiak helyére, jobb oldalon ültek a nők a gyerekekkel. Bapu Ji guru a meditáció fontosságáról beszélt és, hogy mindig higgyünk a szeretet erejében. Törökülésben hallgattam a beszédet. Egy idő után eljött a meditáció is. A szememet becsuktam a fejemet lassan előre és hátradöntöttem és közben az OM (inkább AUM volt) kellett minél hosszabban kiengednem a torkomon. Amikor nem bírtam tovább, akkor várnom kellett, míg mindenki levegőt nem vesz, és újra ki nem ejti. Félelmetes volt, ahogy 400 ember egyszerre vesz nagy levegőt és kiejti ezt a kis szótagot. Ez az AUM a legfontosabb hang a hindu világban. Ez a teremtés igéje, egy ősrengés, mely öröktől való és az Abszolút igazságot és a Legfelső Isteni teremtőerőt képviseli. Tényleg félelmetesen hangzott és valahol mélyen magamban éreztem is, hogy ez így van.

Egy idő után fel kellett állnom és a remetelak többi részét is megnéztem. Volt ott egy másik sátor is, amely alatt egy Badd Dada (ejtsd: BUDD DÁDÁ) volt. Ez egy szent fa. A Badd Dada lényege, hogy körbe-körbe kell járni és közben a kívánságodra koncentrálni. Az egyik oldalon volt egy kép a gururól, aki itt él. A kép előtt meg kell állni és meghajolni, majd folytatni a sétát. A faágakon piros madzagok voltak felkötve, amelyek a kívánságokat jelképezik. A képpel átellenben volt egy kút. A kút vízéből úgy kell inni, hogy merítesz egy kispohárral és a vizet belefolyatod a szádba. Ez a víz megtisztít a lelki terhektől és fájdalmaktól, valamint szépíti a bőrt is. Az első kör előtt és az utolsó kör után meg kell hajolni a fának, ezzel tisztelegve a Föld energiáinak, hogy meghallgatják a kérésedet.

Ha már vallásnál járunk, el kell mesélnem nektek egy olyan élményt, amelytől ledöbbentem és szerintem ti is le fogtok döbbenni!!!

Egyik nap meglátogattam egy hindu templomot. A templom oldalában voltak képek. A képek 15-20 centi magasak voltak és 10 centi szélesek. Általában a gurukat és isteneket ábrázolták, de akkor észrevettem valami nagyon furcsát. A következő kép tárult elém:

Ha Jézusra gondoltok, akkor igen! Ő Jézus! Meg is kérdeztem a papot, aki ott volt, hogy ez hogyan lehetséges. A következő választ kaptam:

„Igaz, hogy sok Istenünk van, de minden Isten egy Isten, csak más-más oldalát mutatja az egy Istennek. A guruk és tanítómestereket az isten küldött le a földre, hogy utat mutassanak nekünk. Jézus a szeretet útját mutatta és emiatt, mint guru tiszteljük és mivel guru, így ő is egy isten a sok közül. Minden emberben ott van az isteni lény. Sajnos vannak, akik nem elég érettek rá, hogy meghallják. ”

Döbbenetes, hogy itt Indiában is Jézust tanítónak és Istennek tartják, akinek a szavait követni kell!

Búcsúzáskép megosztom veletek a képeimet, amelyeket Delhi külvárosi részében készítettem!!!