Agra, valamint az utolsó utam

Július 29-e Hétfő reggel. Reggel 4-kor keltem és az előző heti megfázás még mindig csatában állt a torkom feletti uralomért, de mennem kell, mert nincs sok időm hátra. 5-kor már a metró megállóban voltam és a Netaji Subhash Place metró megállótól a New Delhi metrómegállóba mentem. Ott elmentem a vasútállomásra. Nézzük csak a jegyeket. Egyik ablakból a másikba küldözgettek engem. Majd a megfelelő ablakhoz értem, ahol egy papírost adtak nekem, amelyen meg kellett adnom a telefonszámom, lakcímem, honnan hová megyek, illetve melyik osztályra kérem a jegyet. Egy jó 10 percet elbíbelődtem a papír kitöltésével. Meg van a jegy. 135 rúpiába került a legolcsóbb jegy, amely az alvó kocsiba szólt. A metrónál megszokott átvilágítás volt a pályaudvarnál is. Keresem a peronok közt a vonatomat. Többen is segítettek, míg végül jött egy ember, aki elmondta, hogy ezzel a jeggyel én nem mehetek. Hogy ez csak az indiaiak jegye nekem külön vennem kell egy másikat, ahova taxival kell elmennem. 300 rúpia maximum a taxi és a jegyem meg 860 rúpia lesz. Mi van? Mondtam, hogy menjünk és kérdezzük meg egy ellenőrt. Rendben. És abban a pillanatban el is tűnt. Érdekes egy fazon volt. A vonat megérkezett, amely jobb állapotú volt, mint számítottam. Egy fekvő helyem volt, amelyhez 2 ablak is tartozott. Üveg nem volt, csak rács. 4 óra volt az út Agráig. A végére el is aludtam és sokat segített a megfázásomnak. Agrában egy kis 3 kerekű taxiba szálltam, amely elvitt a Taj Mahal (ejtsd Tadzs Mehel) zónába, ahonnan gyalog mentem tovább. Láttam ott tevéket, majmokat és lovakat is. A Taj Mahalba a jegy 750 rúpia volt (3000 forint). Viszont megérte. Gyönyörű volt és egyben egy kicsit bizarr is számomra, mivel ez mégis csak egy mauzóleum. A nyugati bejáraton mentem be. 3 bejárat van. A déli, a keleti és a nyugati. Ebből a 3 bejáratból egy kis udvarba lehet jutni, ahonnan a főkapun keresztül lehet a Taj Mahal kertjébe jutni. A kert gondosan művelt és ápolt volt. A szökőkutak szimmetrikusan helyezkedtek el és ez által egységet alkottak a parkkal. A Taj Mahal középen fehéren állt büszkén a Jamuna folyó partján. A keleti és nyugati oldalánál egy-egy mecset állt, amely a Taj Mahal felé volt nyitott. A mecseteket csodálatos virág domborművek díszítettek. Csend és nyugalom áramlott belőlük. A szandálomat le kellett vennem, a járólapok égették a talpam, viszont a mecsetek és kicsit később a Taj Mahal padlója hűsítően hatott szegény talpaimra.

A Taj Mahal belsejében tilos volt a fotózás és a hangoskodás. Az előbbit be tudták tartani az emberek, az utóbbit nem. Már a katonák is bejöttek és egy két hangoskodót térdre kényszerítettek vagy épp kidobták. A tiszteletet meg kell adni. És a főkupola alatt ott feküdt Sáh Dzsahán sah és felesége (akinek építette a síremléket) Mumtáz Mahal. Sáh Dzsahán sah uralkodónak több felesége is volt, illetve sohasem vetette meg az élvezeteket. Majd feleségül vette Mumtáz Mahalt, akibe beleszeretett. Szerelme elkísérte az uralkodót a hadjáratokra és, mivel Mumtáz Mahal intelligens nő volt, bele is szólhatott a politikai kérdésekbe és lényegében együtt uralkodtak. Mumtáz Mahal 14. gyermeke születése közben vesztette életét 1631. június 17-én.

Elindultam a kijárat felé. A park egy részén nem volt elkerítve a fű és mivel, hogy még mindig mezítláb voltam ráléptem. Csodálatos érzés volt. Annak ellenére, hogy az egész komplexum egy síremlék, ahhoz képest hihetetlenül jó és tiszta energiákat éreztem a földből. Teljesen fel voltam töltődve.

Elhagytam a Taj Mahalt és elindultam az agra erőd felé. Az út nem volt hosszú, olyan másfél kilométer maximum. Félúton egy riksa megállt, hogy elvigyen én meg mondtam neki, hogy kösz nem. Erre agresszívan nekem ugrott, hogy mindenkinek jobb lesz, ha felszállok. Rendben, legyen. Az agra erőd bejáratánál rakott le és mondta, hogy várni fog rám. Az erőd harmadik kapuján mentem be. A belépő 300 rúpia (1200 Forint) volt. Csodálatos volt az erőd, amelynek legelső megemlítése az ezres évekből származik. A szultanátus második központja lett, amikor Szikandar Lodi Agrába helyezte a központot. 1526-ban a Mogulok megszerezték az erődöt és Bábur beköltözött a palotába. Az erőd történetében minden uralkodó alakított rajta egy kicsit. Sáh Dzsahán sah volt, azaz uralkodó, akinek idején elnyerte végső alakját az erőd. Sáh Dzsahán sah életét fogságban vesztette el, mivel fia bezárta a Muszamman Burdzs tornyába, ahonnan látható a Taj Mahal. Fia teljesítette utolsó kívánságát és szerelme mellé temette.

Érdekes tények az agrai Vörös Erődről:

- Sir Arthur Conan Doylenak köszönhetően az Agrai Erőd kulcsszerepet kapott az egyik Sherlock Holmes-történetben.
- Az Agrai Erődben forgatták az egyiptomi popsztár Hisham Abbas egyik videoklipjét a Habibi Da című számához.
- Az Agrai Erőd nem keverendő a sokkal kisebb delhi Vörös Erőddel. A mogulok sosem nevezték erődnek a Vörös Erődöt, inkább a 'Lál Háveli', azaz Piros Bungaló elnevezést használták. India miniszterelnöke a Delhiben álló vörös erődből szokott beszédet intézni népéhez minden évben augusztus 15-én, az Indiai Függetlenség napján.
- Az "Age of Empires 3" című játékhoz kiadott második kiadásban, az "Ázsiai dinasztiák"ban, a Vörös Erőd az indiai civilizáció öt csodájaként szerepel, amely továbbvisz a következő korba. A "Rise of Nations" nevű játékban pedig a játékosok megépíthetnek egy vörös erődöt.

Az agrai erőd után visszatértem a riksához és elindultunk a vasútállomás felé. Már a betegségem kezdett eluralkodni rajtam. A riksa két szuvenír boltnál is megállt, de mondtam, hogy nem fogok semmit sem venni. Legszívesebben nyakon akartam csapni. Végül eljutottam a vasútállomásra. A jegy 80 rúpiába került. 3-kor értem oda és azt mondták nekem, hogy fél óránként indul vonat Delhibe. 5-kor tudtam felszállni a vonatra és ténylegesen, olyan volt, mint a filmekben. Ember, ember hátán, sőt az ülések feletti csomagtartókon is emberek voltak. Egy ghánai sráccal együtt utaztam és rajtunk kívül senki sem beszélt angolul. A vonat 2 óra utazás után megállt. Néhány ház volt a jobbunkon balra meg a hatalmas pusztaság, vad kutyákkal. 3 órát vártunk itt. A ghánai srác teljesen kiborult és egy hatalmas stand-up comedy-t levágott. Csak én értettem. J Este 11 után pár perccel értünk a New Delhi vasútállomásra. 11:20-kor megy az utolsó metró. Futnom kellett. A metróra úgy ugrottam fel, mint a baseball játékosok a bázisra. A hideg légkondi megcsapott engem. A Kashmere gate megállóig kell mennem, ahonnan megint rohannom kell. Már az ajtóban álltam, amikor egy középkorú férfi megáll mellettem és egy hatalmasat rókázott. Nem hittem, hogy ezt is megélem a mai napon. A Kashmere Gate-nél megint rohannom kellett. Elértem az utolsó piros metrót és az szinte házig visz engem. Éjfél után értem haza. egy igazi utolsó magányos kalandom volt.

Az agrai kirándulásom volt az utolsó előtti kirándulásom. Most az utolsó utamról kell mesélnem. Már egy hónapja tudom azt, hogy hamarosan eltávozom. Nehéz szívvel fogadtam el, hogy itt a vége. Hiányozni fog nekem ez a világ. Sok mindent megtapasztaltam és még mennyi minden van, amit nem tapasztaltam meg. Itt az idő, indulnom kell. És ezzel együtt búcsúznom is. Nem hittem volna, hogy így ér véget. De egy új életben reménykedem, csodálatos emberek oldalán. Fel kell készülnöm egy új életre, már csak erre kell figyelnem utolsó napjaimon. Körülöttem mindenki szomorú, könnyes tekintettel néz rám és kérdik, miért kell elmennem. Annyit mondok nekik, hogy itt az időm, és embernek joga van eltávozni. Újjá kell születnem. Nem is akarom tovább húzni eme szomorú sorokat. Augusztus 1. csütörtök. Magyar idő szerint hajnali 1:20-kor távoztam el. Örülök, hogy mellettem voltatok és, hogy imádkoztatok értem. Egy új életet, egy új kalandot kell elfogadnom. Viszlát, barátaim, viszlát, olvasóim!!! Ha keresnétek, a Kedvesem oldalán leszek és életem legnagyobb kalandjába kezdtem bele.

Viszlát!!!

Még több látnivaló kipipálva!

Vasárnap reggel 10 órakor mentem el otthonról és a Netaji Shubhash Place metró megállóba siettem. A metró szokás szerint túlzsúfolt volt. Minden metrónak az első szerelvénye a nőknek van fent tartva, így a szebbik nem képviselőinek nagyon nagy hányada ott utazik messze a férfiaktól. Ez azt eredményezi, hogy a metró számomra egy kolbász fesztivállal ér fel, ahol szoros barátságok alakulnak ki és egy nagycsalád tagjának érzem magam olykor. A kedvencem az volt, amikor egy szőrös, túlzottan is szőrös mellkasba nyomták az arcomat. L


A metrózást nagy nehezen túléltem és megérkeztem Saket megállóhoz, ahol egy autóba (3 kerekű taxi) szálltam és 40 rúpiáért (160 forint) elvitt Az Öt Érzék Kertjéhez. 20 rúpia (80 forint) volt a belépő. Valamint a bejáratnál a földre le volt írva sok nyelven, hogy ez az Öt érzék kertje. Megtaláltam a magyart is, viszont nem találtam spanyolt, portugált, se törököt. Ennyi! J A kert csodálatos volt, meseszép. Gyönyörű virágok, bokrok és fák voltak mindenhol, illetve legnagyobb bánatomra szerelmespárok! Hiányzik a Kedvesem! Bánatomat Kulfiba fojtottam. A Kulfi egy megfagyasztott tejtermék, amelyet leginkább tejes fagyinak fordítanék le. Meglepő módon igen kellemes íze van, és jól esik nekem minden egyes alkalommal. Illetve kipróbáltam a Chuski-t (ejtsd Csuszki). Ez nem ízlett nekem annyira. Egy nagy jégtömbről lereszelnek, azt beleteszik egy pohárba és beleöntenek gyümölcsszörpöt, illetve megint lereszelnek a jégtömbből és azt egy pohárba teszik és összepréselik, valamint egy pálcikát raknak bele. Így kapok egy jeges pálcikás fagyit, amit aztán beleraknak a gyümölcsszörpös jégkásába.


Miután kiélveztem magányosan a szerelmesek kedvenc kertjét továbbálltam, hogy végre elkezdhessem az arab napomat!


Első állomás a Qutab Minar. Megint metróznom kellett, igaz, most csak egy megállót és utána autóba ültem. 50 rúpia (200 forint) volt az auto, de nagy meglepetésemre elvitt engem egy bazárba előtte, ahol rám akartak sózni néhány kelmét 50000 forintért. De nagyon szép volt a bolt a ruhaáru és a kerámia istenszobrok is. Ezután végül sikerült eljutnom A Qutub Minarhoz. A Qutub Minar a világ legmagasabb téglából készült minaretje, illetve az indiai iszlám építészet egyik kiemelkedő példája. A minaret 72 és fél méter magas és 399 lépcsőfokon lehet feljutni a tetejére. Sajnos nem lehet felmenni, mert úgy 15 évvel ezelőtt egy kisgyerekekből álló csoport fent ragadt, illetve sokan választották öngyilkosságukhoz a minaretet. A minaret körül sok épület maradt fent romos állapotban. Köztük több sírhely és templom, valamint az Alai Minar, amely eredetileg magasabb lett volna a Qutub Minar-nál, de a bábeli torony esete történt meg itt is, így 24 és fél méter magasra sikeredett. Meg kell említenem a Qutub Complex egyik legérdekesebb részét a Vasoszlopot. Ez az 1600 éves Vasoszlop több mint 7 méter magas és 40 centis átmérővel rendelkezik. 99%-os vastartalommal rendelkezik ez a 6 és fél tonnás oszlop. Tudósok megállapították, hogy egy ilyen vasoszlop elkészítéséhez magasabb hőmérséklet kell, mint amit a szénnel el lehet érni. A foszfor tartalmának és a szélsőséges időjárásnak köszönhetően nem rozsdásodik. Egy legenda szerint, ha valaki a hátát neki feszíti az oszlopnak és át tudja karolni, akkor jó szerencséje lesz. Más legendák szerint, aki meg tudja csinálni, abban meg van az a plusz, amivel a világon uralkodhat. Lényeg a lényeg, a vasoszlop köré kerítést állítottak és nem lehet megérinteni sem az oszlopot. Úgy tűnik félnek attól, hogy meg van bennem a világuralomhoz szükséges plusz, vagy sem! ;)


Délután 1 óra van és nagyon szép perceket töltöttem el a Qutub Minarban. Itt az ideje, hogy továbbálljak és megnézzem az indiai iszlám építészet egy másik kiemelkedő példáját a Jama Masjid-ot. India legnagyobb Mecsetjéről van szó. A mecset legnagyobb érdekessége a magyarok szemszögéből, hogy a történelem során csak két nem muzulmán tarthatott itt beszédet. Az egyik Gandhi a másik meg Germánusz Gyula keletkutató, aki felvirágoztatta az iszlámot Indiában. Egyből másképp kezeltek engem, amikor elmondtam, hogy ugyanonnan származok, mint Julius Abdulkerim Germanus. A Jama Masjid egy monumentálisan nagy épület, teljesen magával ragadott. Vasárnap volt és az emberek szabadnapjukon idejöttek meditálni, aludni, pihenni vagy épp társalogni. Az a béke, amelyet ott éreztem az leírhatatlan. Amikor elhagytam a mecset területét, akkor a bazárba értem ki, ahol meg nagy zaj és kiabálás volt. Meg voltam kattanva, el kezdtem vásárolni, mint a hölgyek a nagy kiárusítás idején. Mire észbe kaptam egy vasam sem maradt, így hazaindultam. A Chowri Bazaar metrómegállóhoz siettem. Az út oda igen érdekes volt. A házakat szinte nem is lehetett látni a sok elektromos vezetéktől, illetve az út szélén lévő fodrászok, árusok és kéregetők miatt az út közepén közlekedtem, ahol a riksák kerülgettek engem. Felvettem a fejemre a frissen vásárolt iszlám sapkámat, ezzel azt elértem, hogy nem néztek külföldinek. Amikor visszatértem a Netaji Subhash Place metrómegállóhoz, akkor arra lettem figyelmes, hogy egy riksa sem akar elvinni engem. Nem értettem, hogy miért. Amikor hazaértem és a tükörbe néztem, akkor vettem észre, hogy még mindig magamon felejtettem a sipkámat és biztosan muszlimnak néztek engem. Igen veszélyes helyzetbe hoztam magam azzal, hogy magamon hagytam egy színtiszta hindu negyedben! J


Hétfőtől kezdve mindennap volt legalább két találkozóm, tárgyalásom a városban. Mindenhova metróval kellett mennem és hát a tömegközlekedés nem lopta be magát a szívembe. Az emberek nem várják meg, hogy a metróról leszálljon a többi ember és egyből elkezdenek felszállni a kocsikra. Tisztára mintha a Thermopülai-csatában lennék. A két ellenerő egymásnak ütközik, és aki az erősebb annak a vágya érvényesül. Az egyik alkalommal az Inder Lok végállomáson az emberek szállnak le a metróról és a végén egy nyugdíjas házaspár is szeretne leszállni, de nem tudnak. Odaugrottam és vagy 6-7 embert elrántottam onnan és a földre vágtam őket. A nyugdíjas házaspár könnyes szemekkel köszönte meg a segítséget. Hiába van modernebb metró itt, mint Budapesten, de semmit nem ér, ha az emberek primitívek és ostobák, ahhoz, hogy tudják használni.


Az egyik nap két találkozom volt. Az egyik reggel 10-kor, a másik meg délután 5-kor. A kettő közt meg nem volt kedvem visszamenni az irodába, amely 2 óra metrózásnyira van. Helyette elmentem megnézni a Kalkaji Mandir hindu templomot és a Lótusz Templomot. A Lótusz Templomban 2 órát aludtam, amely hihetetlenül jól esett nekem!!!


A Kalkaji Mandir-ról nem írok sokat, mert nem is láttam belőle sokat egy részt, másrészt meg vannak érdekesebb és fontosabb hindu templomok. A Lótusz Templom sokkal érdekesebb. A templom a Bahái valláshoz tartozik, ami Perzsiában alakult egyistenhívő vallás. Ami a legérdekesebb a vallásukban az az, hogy a nagy világvallás tanítóit és alapítóit ugyanaz az Isten küldte a Földre, hogy ezzel is elősegítsék az emberiség lelki fejlődését. Mózes, Buddha, Jézus, Mohammed és mások erkölcsi tanításai ugyanazok, míg társadalmi tanításai az adott kor szükségleteinek és az emberek felfogóképességének feleltek meg. Baháolláh (vallásalapító) szerint a mai kor kiváltsága, hogy az emberiség és a vallások egységének felismerésével az emberek világszinten valósíthatják meg a békét és az igazságosságot.

A Templom tényleg egy lótuszvirágra emlékeztet. A templom belsejében a csend a legfontosabb és nem lehet fényképezni. Viszont csodálatosat lehet aludni! J Az egész heti metrózás, 45 fokos sütés (mármint én voltam a húsdarab a sütőben) és a cégek, illetve személyek megtalálása (amely megegyezik egy kincskeresés nehézségeivel) teljesen lefárasztott és ott a hűs templomban a padlón elterültem és a laptop táskámat használtam párnaként. 2 óra alvás után tovább indultam a megbeszélésre és onnan meg hazamentem. De miért is lenne egyszerű az ember élete! A Netaji Subhash Place metrómegállóba megérkeztem, ahonnan gyalog 15 percre van a lakásom. Az égszakadás ellehetetlenítette a közlekedést. Az autó, amit béreltem lerobbant a vízben és onnan gyalogmentem tovább. A térdig érő vízfolyásban nehéz volt a közlekedés. Egyrészt mert nem lehetett látni, hogy hol milyen az út felszíne, illetve nem szívesen gázoltam át a szemét szigeteken. Másrészt meg a kamionok, tehergépkocsik és buszok által gerjesztett hullámok is lassítottak rajtam. Végül fél óra után hazaértem, de nem tudtam bemenni a lakásba, mert a lakótársam a zárban hagyta a kulcsot és 20 perc után végre kijött a zuhany alól. A lényeg, hogy túléltem ezt a napot is. És új élményekkel gazdagodtam. J

A következő 2-3 hétben el akarok jutni a Taj Mahal-hoz (ejtsd Tadzs Mehel) és a Gangeszben meg akarok mártózni. A hindu mondavilág szerint a Gangesz Ganga Istennőt testesíti meg. Ganga a megtisztulás Istennője. A hinduk szerint az a személy, aki lelki elhivatottság miatt fürdik meg a folyóban, az megtisztul összes földi bűnétől és kilép az örökös újjászületés (reinkarnáció kör) gyötrelmeiből. Hát, utána kell néznem, hogy vajon igazak-e a hindu tanok. ;)

Fényképeket a Facebook-on láthattok a fent említett helyekről! :)

Vallás és munka

Tudni lehetett, hogy eljön majd az a pillanat, hogy a munka világába belemerülök és sok újdonság nem fog történi velem. Az előző részben írtam a saját vadász stílusomról. A héten végül is sikerült elérnem, hogy újra elhagyhassam az irodát, hogy személyesen találkozzak azokkal a cégekkel és kórházakkal, amelyeket telefonon nem értem el. Igazából most ezekről az élményeimmel kapcsolatban fogok írni.

Kezdjük ott, hogy bemutatom kis csapatomat. Gunjan a pszichológus, aki a terméket a lehető legjobban tudja bemutatni. Vinay a sofőr. Sokszor azt hiszem, hogy szakmát tévesztett és rally versenyzőnek kellett volna elmennie. Néha félek tőle, de nagyon kedves és segítőkész srác!

Mint, mondtam főleg kórházakkal foglalkozunk és, olyan cégekkel, amelyek érdekeltek lehetnek a termékünkben. Sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb. Voltak kellemesek és voltak kevésbé kellemesek is! Kezdjük ott, hogy a bürokrácia belelopta magát a szívembe! 2 kórházban is összevissza küldözgettek minket. A Sir Gangaram kórházban ez odáig fajult, hogy épületről épületre kellett mennünk és a végén kiderült, hogy az orvos, akit keresünk nincs is az épületben. Megkaptuk a telefonszámát, amelyet fel is hívtunk, de akkor közölte velünk, hogy a másik doktorral kéne beszélnünk. Újra átrágtuk magunkat a kórház bürokratikus labirintusán és a végén kiderült, hogy pár hete ment nyugdíjba a kedves doktor úr! Szóval feladtuk és elnapoltuk ezt az idegölő kórházat. Állítom, a betegek még betegebben jönnek ki, mint ahogy bemennek. Erről eszembe jutott az Asterix és Obelix kalandjai. A következő kis videót csatolom nektek:

http://www.youtube.com/watch?v=ed-GMwJp73s

A másik bürokratikus kórház a Maharaja Agarsain kórház, ahol sikerült felfedeznünk a patológiát és betekintés nyerhettünk a vérbank hűtőrendszereire is. Nem szeretnék vért kapni itt! Azon kívül kiderült egy jó pár cégről, hogy nem is létezik vagy nem rég ment csődbe. DE! A kedvenc jelenetem az az volt, amikor egy légitársaságot kerestünk a reptérnél és felhívtam a főnökömet, hogy fizetik a parkoló díjat, mire megkérdezte, hogy melyik céget keressük. A válaszomra azt felelte, hogy a légi társaságokat hagyjuk és csak a többi céggel foglalkozzunk! MI VAN? Múlt héten kétszer küldtem el a felkeresendő cégek listáját és az előző nap is elküldtem, hogy mely cégeket látogatjuk meg másnap! Nem hiszem el. 2 órán át kerestük a céget és amikor megtaláltuk, akkor menjünk tovább.  Érdekesnek érdekes a dolog.

Van valami, aminek viszont nagyon örülök! A mai napon sikerült eljutnom egy Ashramba! Ez egy tradicionális hindu remetelak, ahol a bölcs tanítók tudásukat átadják a népnek vagy a tanítványoknak. Sokan megtisztulni járnak ide. Hihetetlen nagy szerencsének örvendhetek, mivel maga Bapu Ji guru tartott vendég előadást és csak a mai napon! India szerte híres és sokan külföldön is ismerik. A hangja békés volt, de mégis erőtől duzzadó. Kezdem az elejétől az egészet.

Amikor beléptem az Ashram területére, akkor le kellett vennem a cipőmet, megmosnom a lábamat és kezemet, majd amikor a sátorhoz értem, akkor a homlokommal meg kellett érintenem a földet majd a kezeimet az égbe emelnem. Ezután ülhettem a sátor baloldalába a férfiak helyére, jobb oldalon ültek a nők a gyerekekkel. Bapu Ji guru a meditáció fontosságáról beszélt és, hogy mindig higgyünk a szeretet erejében. Törökülésben hallgattam a beszédet. Egy idő után eljött a meditáció is. A szememet becsuktam a fejemet lassan előre és hátradöntöttem és közben az OM (inkább AUM volt) kellett minél hosszabban kiengednem a torkomon. Amikor nem bírtam tovább, akkor várnom kellett, míg mindenki levegőt nem vesz, és újra ki nem ejti. Félelmetes volt, ahogy 400 ember egyszerre vesz nagy levegőt és kiejti ezt a kis szótagot. Ez az AUM a legfontosabb hang a hindu világban. Ez a teremtés igéje, egy ősrengés, mely öröktől való és az Abszolút igazságot és a Legfelső Isteni teremtőerőt képviseli. Tényleg félelmetesen hangzott és valahol mélyen magamban éreztem is, hogy ez így van.

Egy idő után fel kellett állnom és a remetelak többi részét is megnéztem. Volt ott egy másik sátor is, amely alatt egy Badd Dada (ejtsd: BUDD DÁDÁ) volt. Ez egy szent fa. A Badd Dada lényege, hogy körbe-körbe kell járni és közben a kívánságodra koncentrálni. Az egyik oldalon volt egy kép a gururól, aki itt él. A kép előtt meg kell állni és meghajolni, majd folytatni a sétát. A faágakon piros madzagok voltak felkötve, amelyek a kívánságokat jelképezik. A képpel átellenben volt egy kút. A kút vízéből úgy kell inni, hogy merítesz egy kispohárral és a vizet belefolyatod a szádba. Ez a víz megtisztít a lelki terhektől és fájdalmaktól, valamint szépíti a bőrt is. Az első kör előtt és az utolsó kör után meg kell hajolni a fának, ezzel tisztelegve a Föld energiáinak, hogy meghallgatják a kérésedet.

Ha már vallásnál járunk, el kell mesélnem nektek egy olyan élményt, amelytől ledöbbentem és szerintem ti is le fogtok döbbenni!!!

Egyik nap meglátogattam egy hindu templomot. A templom oldalában voltak képek. A képek 15-20 centi magasak voltak és 10 centi szélesek. Általában a gurukat és isteneket ábrázolták, de akkor észrevettem valami nagyon furcsát. A következő kép tárult elém:

Ha Jézusra gondoltok, akkor igen! Ő Jézus! Meg is kérdeztem a papot, aki ott volt, hogy ez hogyan lehetséges. A következő választ kaptam:

„Igaz, hogy sok Istenünk van, de minden Isten egy Isten, csak más-más oldalát mutatja az egy Istennek. A guruk és tanítómestereket az isten küldött le a földre, hogy utat mutassanak nekünk. Jézus a szeretet útját mutatta és emiatt, mint guru tiszteljük és mivel guru, így ő is egy isten a sok közül. Minden emberben ott van az isteni lény. Sajnos vannak, akik nem elég érettek rá, hogy meghallják. ”

Döbbenetes, hogy itt Indiában is Jézust tanítónak és Istennek tartják, akinek a szavait követni kell!

Búcsúzáskép megosztom veletek a képeimet, amelyeket Delhi külvárosi részében készítettem!!!

Az én stílusom, az én vadászatom

Kezdjük ott, hogy mivel is néztem farkas szemet. Az elmúlt 3 hétben nem igazán találtam a helyem a munkában és nem jöttek az eredmények. Az igazat megvallva elmondták nekem, hogy az elmúlt 2 évben összes 7 eladást sikerült összehozniuk. Csodát kell tennem. A telefonbeszélgetések és a megfelelő személy megtalálása igen nagy kunszt és nem is sikeres sokszor. Úgy, hogy úgy döntöttem, hogy a saját stílusomban igyekszem levadászni a vadakat. Ez az én napom lesz! Érzem!

Reggel felkeltem és láss csodát, felhős volt az ég. Végre nem kell 45 fokban félórát sétálnom. Tegnap valahogy nem voltam magamnál, amikor fekete ingben és fekete öltönynadrágban indultam el, de túléltem. Ma sokkal hidegebb volt (értsd 36 fok). Magammal vittem egy esernyőt a biztonság kedvéért. El is kezdett esni az eső. Elő az esernyővel. Nem kellett több mint egy perc, hogy rájöjjek esélytelen az egész. Az izzó betonról a vízpára felszállt és ugyanúgy megizzasztott, mint a meleg. 70%-os páratartalom lett az esőzés eredménye. Legalább az eső nem volt hideg. Kellemesen langyos volt. Beértem az irodába, ahol lelkileg el kezdtem felkészülni a tervemre, a stílusomra, a napomra. Érzem, ma legyőzhetetlen leszek.

Az én játékom az abból állt, hogy személyes keresem fel a cégeket és úgy igyekszem megszerezni a tárgyalási időpontot. 5 cég volt az áldozati listán. 1 Karampurában, 2 Kirgi Nagarban és 2 Timarpurában. Induljunk is neki a napnak. A cégtől kaptam egy sofőrt, illetve velem jött egy hindiül értő és beszélő kolléganőm. Első állomás: Karampura. A delhi forgalom miatt 1 óra volt oda eljutni. Egy lerobbant épület 3. emeletén volt a cég irodája. A lépcsőház eléggé rossz állapotban volt. Vezetékek lógtak ki a falból, lépcsőfokok hiányoztak meg minden egyéb. Az iroda viszont nagyon jó állapotban volt, és nekem személy szerint meg is tetszett. Egy férfi volt csak ott, akinek a hátával beszéltünk jó formán. Ott hagytunk egy papírost a cégről, a termékről és egy telefonszámot. Irány Kirgi Nagar!!! Ott egy számotokra is ismerős céget látogattunk meg a Johnson&Johnson-t. A személy, akit kerestünk Mumbai-ban van jelenleg, de beszéltünk egy orvossal, akit érdekel a termék. Az igazgató, amikor visszajön Mumbai-ból, akkor beszélni fog vele. Megkért, hogy hívjam fel őket Július 7-én, hogy megbeszéljünk egy tárgyalást. SIKER!!! Jött egy telefonhívás. A Karampurában lévő cégvezető hívott, hogy érdekelné a termék, és, hogy bocsássunk meg a férfi goromba viselkedése miatt. De előbb elmentünk a 3. céghez. Ott annyit mondtak, hogy a cég Mumbaiban található központjával kell felvenni a kapcsolatot. Ez nem jött össze. Akkor vissza Karampurába!!! Megérkeztünk a már ismerős „jó” minőségű irodaépülethez. El kezdtünk beszélni az illetővel, aki felhívott minket. Nagyon érdeklődő volt és rengeteget kérdezett. Sokszor nem tudtuk a választ és égtünk is és csak ezután jött a feketeleves!!!! A pasas Ausztriában dolgozott 14 éven keresztül. (a termék, amit árulok az egy osztrák cég terméke) Nagyon jól ismerte a terméket. Szeretne megint dolgozni a termékkel. Két termék fogta meg igazán. A NEURO és a SPORT. Viszont, valahol nem volt velünk megelégedve. Majd jött a következő fordulat. Ma küldünk neki egy emailt erről a két termékről céltudatosan és lényegre törően. Majd szombaton felhívom és lebeszélek vele egy időpontot hétfőre, amikor is teljesen felkészülten tartani fogok egy prezentációt neki a termékekről. Mik kellenek hozzá, milyen tartozékijai vannak és nem utolsó sorban milyen előnyei vannak ezeknek a termékeknek és miért éri meg neki használni. Szóval lényegében elmondta a feladatunkat. Ha teljesítjük, akkor már a szerződést írhatjuk, továbbá legalább 5 kórházat, mint lehetséges ügyfelet elintéz nekünk, illetve még legalább 2-3 sportlétesítményt. Röviden: Ha megnyerjük magunknak ezt a céget és az úriembert hétfőn, akkor tálcán kínál fel nekünk (inkább nekem J ) további 8 ügyfelet, akiknél elintézi, hogy leszerződjenek velünk. Ez legalább 9 ügyfél, alig 1 hónapon belül, miközben a cég ezelőtt 2 év alatt szerzett 7 darab tendert! Egy igazi aranybányára leltem!!!

Az irodából kilépve az érzelmek kavarodtak bennem és mentálisan is nagyon lefáradtam. Mi is történt most valójában. Egyik pillanatban már győzelmi himnuszt énekelnék, a másikban meg lerántom magam a magas lóról, hogy örüljek, hogy kaptam még egy lehetőséget. A nap ismét visszafoglalta az eget és kegyetlenül elzavarta trónbitorlóit. Ismét 40 fok fölé csúszott a hőmérséklet, viszont a páratartalom megmaradt. 1 óra volt, amikor elindultunk a Delhi egyetem felé. Majd nem kettő óra volt, amikor odaértünk. A pszichológia tanszékre mentünk. Meg is találtuk a professzort, akit eddig nem sikerült elérnem telefonon. A foteljában ült és vizsgákat javított, amikor bementünk hozzá. A kispapír lapot odaadtuk neki az elérhetőségeimmel és pár szóban elmondtuk neki a lényeget. Érdekli, de nem volt meggyőző, ahogy mondta. Érdekes, hogy egy pszichológia professzor úgy válaszol, hogy közben az orrát a hajára keni. Ez van skacok, nincs mit tenni.  Irány az utolsó cég, amely egy kormányzati cég. Útközben megéheztünk és megálltunk egy helynél. Az egyik bódéból kértem magamnak egy mangó shake-et. Kértem bele jeget is, ami egy igen tragikomikus szituációt hozott. A férfi a jeget előkapta a hűtőből és abban a pillanatban a földre ejtette. Nem pánikolt be. Felvette a jeget a csap alatt lemosta és belekeverte a shake-be. Ezt nevezem higiéniának!!! El kell, hogy mondjam: életem legjobb mangós shake-je volt és azt is el kell mondanom, hogy ez volt az első! J De tényleg jó volt! A kaja is finom volt. Nem emlékszem már a nevére, de azt mondták nem csípős. Csak órákkal később éreztem a nyelvem és a számat a chillis kajától. Tényleg nem volt csípős. J A kormányzati cégtől egy kicsit féltem, hogy hogyan fognak kezelni, mivel külföldi vagyok. Aztán rájöttem, hogy nem ettől kell a legjobban félnem. Hanem a bürokratikus rendszertől. Körül-belül 4-5ször küldtek át másik részlegbe minket. Végül, nem sikerült senkivel sem beszélni, de a papírlapot a termékről és a cégről ott hagytuk az elérhetőségemmel. Irány haza. Vagyis, inkább ÁLLJ, ÁLLJ!!!!  Majmok az utcán!!! Kell legalább egy fotó!!! Végül is a legjobbat felraktam a facebook profilképemnek. ;)

A kolléganőm és a sofőr is mondta, hogy ne menjek közel, mert nagyon agresszívak. Nem minden nap látok majmot az utcán szabadon, oda kell mennem! Amikor odaléptem hozzájuk, akkor elszaladtak, mint a csirkék a róka elöl. Igen! Én vagyok az alfa hím, és ezt meg is beszéltük. Új mondást kell kitalálnom:

Csak az alvó majom nem tudja, hogy hol van az alfa hím! :D

Öt órára értünk vissza az irodába, teljesen kipukkadva és lefáradva. Győztesnek éreztük magunkat. Hősöknek kik hazatértek a háborúból. Delhi északi tartományai részben meghódítottnak lehet tekinteni. De nincs lazsálás. Az email, a holnapi 2 igen fontos tárgyalás, a beszámolók és az adatbázis frissítése. Mind-mind igen fontos teendő és egy óránk van rá. Jó, egy órám van rá, mert lényegében én dolgozok ezen a projekten egyedül, de a tárgyalásokra biztosítani kell mellém valakit, mert nem igazán beszélem a nyelvet.

A holnapi két tárgyalás. Igen fontosak és valószínűleg sikeresek lesznek. Nagyon fontos, hogy eredményeket érjek el, mert jövő hét csütörtökön lesz egy konferenciabeszélgetésem az osztrák céggel a skype-on. Igen fontos, hogy legalább részeredményeket mutassak fel nekik. De nekem már az siker, hogy az én stílusom bevált a mai napon. Vigyázz Delhi, mert egy farkas felébredt és éhes a sikerre!

Farkas a viharban

Radnóti Miklós

Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

Radnóti Miklós ennél szebben nem is írhatta le egy vihar kezdetét. Igaz, itt Delhiben csak egy szélvihar volt, mégis a vers a lehető leghűebben jósolta meg. Csütörtökön (június 6.) délután kimentem a cég teraszára, ahol tiszta vizet vehetek magamhoz. Felnéztem az égre és megláttam az első felhőt mióta kijöttem. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Percekkel később már jóval sötétebb volt az irodában. Valaki fel is kapcsolta a fényeket. Az ablakon kinézve már csak haloványan élt a fény és az összegyűlt felleg már el is foglalta a nappali égboltot. Hogy pihentessem elfáradt elmémet felhívtam az otthoniakat. A beszélgetés alatt egyre erősebb szél támadt. Hallottam a szél üvöltését mely baljóslatú híreket hangoztatott. Egy pillanat volt, de egy életre megmarad bennem. Életemben először láttam a homokviharban lila villámot. A következő pillanatban elhallgatott a telefon. Elment az áram, az internet. Nem volt más, mint az iroda ijedt alkalmazottai és a vihar. Ki kellett mennem a teraszra megint. Többen vissza akartak fogni, hogy veszélyes. Éreznem kellett. Meg kellett tapasztalnom ezt az erőt, ezt a vihart. A teraszon pillanatokon belül átáztam az esőtől és minden egyes porcikámat ellepte a homok és a por. A villámok feleselgetése lenyűgözött és elmémben a legszebb klasszikus művek adták a zenei aláfestést. Gyengének éreztem magam a szélrohamokban, de ugyanakkor azt is éreztem, hogy ebből az erőből a testem megszívja magát. Felvillanyozó élmény volt látni a lila villámokat. Szeretem a viharokat nézni otthon. Ez félelmetesebb volt, mint bármelyik eddigi vihar, amit láttam. Mintha Zeusz mérgesebb lenne, mintha Gaia a város pusztulását akarta látni. Fél órával később a vihar elvesztette erejét. Viszont azaz érzésem támadt, hogy valahol bennem mélyen tovább fog élni.

Amikor hazamentem, azzal a ténnyel kellett szembenéznem, hogy nincs internetem. Elvitte a vihar. Felhívtam azt az alkalmazottat a cégnél, akitől kérhetünk segítséget a lakással kapcsolatban. Pénteken (június 7) még mindig nincs internetem. Ma többször is felhívtam az illetőt. Szombat (június 8) volt az a nap, amikor éreztem, hogy a Radnóti vers kezd életre kelni bennem. Vasárnap (június 9.) már éreztem, hogy a fellegek összegyűltek, s nem sok hiányzik a feleselgetésekhez. Hétfő június 10.) este már a dörgedelem, a vad dörgedelem ellepett engem. A mélyen alvó vérszomjas farkas felébredt hosszú álmából, és elszabadult. Már nem tudom visszafogni. A lakótársam egy kicsit megijedt a tekintetemtől. Hát igen. Mauritiuson nem él sok farkas. Három dolog van a világon, amelyek egy pillanatok alatt felhúznak.

1.       Amikor valami nem működik, pedig működnie kellene.

2.       Amikor átvernek (folyamatosan azt mondták, hogy 1 óra múlva vagy holnap már működni fog)

3.       Amikor a szeretteim és közém akadály kerül, és nem tudok velük, akkor kapcsolatba kerülni, amikor akarok, vagy amikor ők szeretnének.

Itt, most mindhárom eset előfordult. A bennem felébredt farkas hús után epekedett. Nem mertem a telefonhoz nyúlni. Próbáltam az irányítani a farkast. Nem bírtam vele. Annyi időre sikerült lenyugtatnom a farkast, hogy egy sms-t küldjek a Kedvesemnek. A válasza megrendített. Egy pillanat alatt megszelídítette a bennem dühöngő farkast. Pillanatokon belül nyugodt voltam. El kezdtem viccelődni a lakótársammal, aki szintén meglepődött és nem értette mi folyik itt. Nyugodt és boldog voltam. Néhány szóval legyőzte a vérszomjas farkast bennem.

 Mi folyik itt? Ki ez a leányzó? Honnan van neki ilyen ereje?  

A kérdések nem hagytak nyugodni. Egész éjszaka a kérdésekre kerestem a választ. Ő lenne a hiányzó másik felem? Mindenféleképpen! Teljesen szétszórt lettem. Nem találtam a helyem a munkahelyen. Még jó, hogy el kellett halasztanom mindkét megbeszélésemet. Nem tudtam volna odafigyelni. Egy világ dőlt össze bennem (persze jó értelemben). Most kell egy kis idő, mire felépítem. De a most épülő világom a lehető legbiztosabb alapokra fogom építeni. Mivel, megtaláltam a hiányzó oldalbordámat. J

Az utolsó vihar, amelyet magamnak okoztam. Minden nap gyalog megyek a munkahelyre és haza. Hazafelé van egy hely, ahol nagyon finom momos-t lehet kapni. A csirkés a kedvencem. 8 darab csirkefalat, amely rétestésztához hasonlatos tésztába van becsomagolva egyszerűen mesés. Továbbá a hozzá kapott öntet is nagyon finom! Na, szóval, a 8 db csirkefalatért fizetek 25 rúpiát (kb 100 forint). Viszont azt is el kell mondanom, hogy ezek a finom falatok, hihetetlen nagy vihart kavarnak az emésztőrendszeremben! Még hozzá kell szoktatnom őket. Amúgy, most már jobban megértem a következő viccet:

A bácsika az erdőben talál egy gombát eszik belőle és pillanatokkal később rosszul lesz. Kórházba viszik, ahol elmondják neki, hogy a gyilkos galócából nem szabad enni. Másnap a bácsika megint kimegy az erdőbe és eszik a gombából. A kórházban köt ki, ahol nem értik mi baja a bácsinak. Harmadik nap a bácsi megismétli, most már rutinnak nevezhető szokását. A kórházban a doktor nem bír magával és rákérdez.
 - Bácsika kérem! Miért eszi meg ezt a mérgező gombát?
- Mert nagyon finom!

Üdv néked Június

Június hava elérkezett, s az első napjai nem kis izgalmakat tartogattak számomra. Minden egyes alkalommal rá kell jönnöm, hogy itt sokkal nagyobb a kontraszt, mint mondjuk otthon vagy nyugaton. Lesz egy bejegyzés, amely előtt szólni fogok, hogy ezt csak felnőttek olvassák el, illetve az erősebb idegzetűek. Lehet, hogy olvasva nem fog akkora hatást kiváltani, mint bennem, amikor átéltem.

Szombat (június 1.) este elmentünk vacsorázni Vineeta, Ravi (férje), Risu (fia), Rachna és én. Egy kínai étterembe mentünk, de előtte beugrottunk a sör boltba. Itt csak néhány helyen lehet alkoholt vásárolni. Néhány sört vettem magamnak, illetve Ravi is vett magának néhányat. Később kiderült, hogy a kocsiban kell meginnunk a söröket. Mire az étterembe mentünk már be voltam csiccsentve egy picit, mivel egész nap nem ettem semmit, illetve már eléggé fáradt is voltam. A kínai étterem nagyon jó volt, kellemes belső térrel és finom ételekkel. Nagyon jól éreztük magunkat. Este 10-re vittek minket haza. Beestem az ágyba és aludni próbáltam. Nem jött össze, mivel a nagyon fűszeres és nagyon csípős kínai kikezdte a gyomromat. Hajnali 3-ig szenvedtem vele. 3-tól 6-ig a kedvesemmel beszéltem, aminek nagyon örültem, mivel előtte lévő napon nem sikerült nagyon beszélnünk.

Vasárnap (június 2.) 11 körül ébredtem. Még mindig rosszalkodott a gyomrom, de már elviselhető volt. Délben elindultam a városba. Egész héten mondták nekem, hogy ide el kell mennem, mert meseszép és élvezni fogom! Ez nem más, mint az Akshardam templom komplexum.

Fél 2-re értem oda és meg kell vallanom, már a több kilométerre lévő metrómegállóból lehetett látni, hogy bizony ez egy hatalmas épület. Nagyon brutális biztonsági szolgálata van a templomnak. Többször is átvizsgáltak. Nem vihettem be szinte semmit a templom területére, sem fényképezőt, sem mobilt, sőt, még karórát sem. A templom gyönyörű volt és elvarázsolt szépségével. Egyszerűen annyi látvány tárult elém, hogy leírni sem tudom mi mindent láttam ott. Sokkal kidolgozottabb díszítése van, mint egy barokk stílusban készült templomnak. Egyszerűen szavakkal nem lehet helyettesíteni a látványt. Még a magyar nyelvnek sincs olyan szava, mely hűen tükrözhetné nektek az érzéseimet, élményeimet a hellyel kapcsolatban. Megadom a hivatalos honlapját a templomnak, illetve a keresőkbe beírod, hogy akshardam, akkor a képeknél gyönyörködhetsz bennük.

Hivatalos honlap:  http://www.akshardham.com/

Nagyon sok ember volt, aki családdal, barátokkal jött és a templom környékén lévő árnyékos területeken aludtak. Magába a templomba csak mezítláb lehetett bemenni. A vörös márvány leégette a talpamat, mire egy idős bácsi vadul mutogatni kezdett nekem a fehér márványra. Amikor ráálltam megkönnyebbültem. Hűsítően hideg volt a leégett talpam számára. A lépcsőkön felmenvén észrevettem, hogy sokan minden egyes lépcsőfokra ráhelyezték a jobb kezük ujjait majd a homlokukhoz emelték. Volt, aki csak a legfelső lépcsőfoknál tette ezt. Beléptem a templomba és megállt a lélegzetem. Tényleg nincsenek emberi szavak erre a helyre. Itt leültem törökülésbe és becsuktam a szemem, mint, ahogy mások is tették. Egy pillanatnak tűnt, de szerintem 1 órát is ott tölthettem. Lelkem megtelt békességgel és örömmel. Sokkal könnyebbnek éreztem a lelkem. Ezután már csak a Lótusz-kert és az éttermi rész maradt hátra. A lótusz-kertbe lépve először nem értettem, miért is ez a neve. Egy Lótusz virágot sem láttam. Majd figyelmesebben megfigyeltem a kertet és maga a kert formája volt lótusz alakú. Ott megkérdeztem egy angolul tudó hindu papot, hogy mi a jelentősége ennek a kertnek. A következő választ kaptam:

„Ez a kert megmutatja a hitet az istenekben, és megmutatja a hitet az emberiségben is. Nem az isteneknek kell megmenteniük az embereket, mint ahogy azt már többször megtették, hanem végre az embereknek kell felnőniük az istenekhez és nem csak követniük őket.”

Azt hiszem, beleszerettem a kertbe és jelentőségébe. J

A kijáratnál voltak bódék, ahol lehetett ételt és italt venni, meg fagyit (természetesen). Ott leültem egy padra, amely egy fa árnyékában volt, illetve a ventilátor a hűs vízpárát felém fújta. Ott néhány gyerek odajött hozzám. Megkérdezték honnan jöttem, hogy hívnak. Én is barátságos voltam velük, hamar az egész családdal beszéltem. Elmondták, hogy sok itteni a szabadnapján reggel 9-re már idejön, és itt tölti az egész napot. A kert, a templom és az udvar tele van energiával. Az emberek ezért jönnek ide akár több száz kilométerről is, mert a szürke hétköznapokban nem lehet megtalálni azt az energiát, mint amilyen itt is megtalálható. Délután 5 óra volt, mikor elindultam haza.

Most figyelmeztetlek, kedves olvasom, hogy a következő bekezdésben számomra eddigi legrosszabb tapasztalata jön. Csak saját felelősségre olvasd el!

A metrón reggel láttam egy katolikus templomot. Gondoltam hazafelé megnézem. Le is szálltam a Tis Hazari nevű metrómegállóban és a terveim szerint a következő metrómegállóban, vagyis a Pulbargash-on fogok felszállni. A templomig az út sima volt és nem történt semmi különös. A templomba beültem és ugyanaz az érzés fogott meg, mint bármely más katolikus templomban. Majd elindultam haza. Ezután jöttek a nehezebb élményeim. Egy nyomor negyed kellős közepén találtam magam, ahol olyan mély félelmeket éltem át, mint még előtte soha. Minden szempár engem figyelt, s éreztem, egy szarvas vagyok az éhező farkas csorda kellős közepén. Volt, aki perverz módon vigyorgott rám és dörzsölte a kezét. Volt, aki a házából kihívta a többieket és mutogatott felém. Nem félek én a haláltól, inkább attól félek, hogy fájdalmat okozok másoknak a halálommal. Egy kisebb parkba értem, ahol a helyi nagyfiúk kriketteztek, s a kisebbek meg a patkányokkal játszottak a szemétben. Menekültem a parkból. Már látom a megállót, nincs messze és akkor már biztonságban leszek. Egy híd alatt kellett átmennem és….. és, akkor a lábaim elé néztem. 2 holttest feküdt előttem az úton. Az egyikük pont a szemembe nézett üres tekintetével. Már napok óta halottak lehettek, de most is ugyanúgy átléptek rajtuk az emberek nem törődve velük, hogy élnek vagy halnak. Nem volt más választásom. Nekem is át kell lépnem rajtuk. Az egyiküknél lévő patkány majdnem rám morgott. Bizonyára féltette az élelmét. A metróig rohantam és a könnyeimmel harcoltam. Vajon túlélem e ezt a napot. Túléltem.

Innen már bárki olvashatja újra. J

Hazaértem, s kiderült a lakótársam elment vásárolni. Neki adtam az egyetlen kulcsunkat, így ki vagyok zárva. Rám jött a hasmenés, és csak félóra múlva ér haza. Életem egy nagyon durva megpróbáltatása volt ez a félóra. Közben kaptam egy sms-t anyától, hogy meghalt az ángyi. Számítottam rá és valószínűleg ezért nem is nagyon viselt meg. Szombaton volt anya kisöcsének a halálának az évfordulója. Arról is megfeledkeztem. Valamint, egy számomra nagyon fontos személynek az anyukájának lett volna a születésnapja. A következő sorokat e csodálatos személyeknek küldöm, nem számít, hogy ismertem őket vagy sem. Sokat köszönhetek nekik.

Hullócsillag:

A nagypapa és unokája együtt vertek tábort a csillagos égbolt alatt. A kisfiú gyönyörködött a csillagokban és ámulva tekintett rájuk. A nagypapa indián őseinek történeteit mesélte kis unokájának, ki örömmel hallgatta nagyapja meséit ősökről kik a csillagokról álmodoztak. Egy hullócsillag szállt tova a tiszta égbolton.
- Papa, papa! Nézd! Egy hullócsillag!!!
Az öreg felnézett, s egy könnycsepp csordult le az arcán.
- Egy bátor harcos távozott el közülünk. Ez az ő csillaga.

Hajnali kettő óra volt, s a fel-alá járkáló nőn ívül senki sem volt a kórház várótermében. Itt nem percben vagy másodpercben számolják az időt, hanem pillanatokban. Egy orvos lépett elő, s a nőhöz fordult. Pár pillanattal később a nő az orvos vállára tette a fejét és sírt. Erőt vett magán és belépett a kórterembe. Egy lány feküdt csendesen az ágyban. Karjaival az anyja felé kapaszkodott, ki egy pillanat alatt ott is termet. Magához szorította erőtlen kis testét. A lány nyugtatta az anyját, hogy minden rendben van. Mindketten tudták, hogy ezek a búcsú percei. A kislány még egyszer utoljára az anyja fülébe súgott:
- Elég erős vagy, hogy elengedj engem.
A nő elsírta magát, s már nem érezte a szorítást a kis kezekből. Tekintette az eget nézte az ablakon keresztül, miközben keservesen sírt. Egy hullócsillag szállt tova az égbolton.

A nagypapa és unokája együtt vertek tábort a csillagos égbolt alatt. A kisfiú gyönyörködött a csillagokban és ámulva tekintett rájuk. A nagypapa indián őseinek történeteit mesélte kis unokájának, ki örömmel hallgatta nagyapja meséit ősökről kik a csillagokról álmodoztak. Egy hullócsillag szállt tova a tiszta égbolton.
- Papa, papa! Nézd! Egy hullócsillag!!!
Az öreg felnézett, s egy könnycsepp csordult le az arcán.
- Egy bátor harcos távozott el közülünk. Ez az ő csillaga.

Búcsúzom tőled Május!!!

Május utolsó napja van és ezzel a bejegyzéssel szeretnék búcsúzni, eme izgalmakkal teli hónaptól!

Szerdán (május 29) sok siker élményben volt részem, melyeket most bővebben is kifejtek!

Vezetés: Hát, izgalmas volt vezetni itt Indiában. A sok Kresz szabály mind ott volt a fejemben, melyeknek sok hasznát nem vettem itt. Van igazság abban a buddhista mondásban, hogy előbb ki kell üríteni a teás csészét, hogy mást önthessünk bele. Annak örültem, hogy a kocsit be tudtam indítani és mozgatni. Legalább ez ment. A váltásnál voltak problémáim, mert minden egyes alkalommal majdnem lyukat ütöttem az ajtóban. Illetve, az is zavart, hogy a baloldali sávban kell közlekedni. Az egyik utcában egy busz majdnem leszorított az útról, a másikban meg túlságosan az út bal oldalához húztam az autót, emiatt majdnem elütöttem egy embert, de ezen kívül minden a legnagyobb rendben ment. Darya, az orosz leányzó teljes ki volt készülve, hogy én voltam, olyan bátor és itt vezettem Delhiben! :D

Személyes telefon: Ezt a siker élményt inkább a személyes siker élmény, mivel ez nekem és a kedvesemnek volt fontos. Ebédszünetben a telefon viber szolgáltatásával felhívtam anyát, aki a telefonját odaadta Orsinak. Ez volt az első alkalom, hogy innen Indiából hallhattam a hangját! Számomra ez egy nagyon fontos élmény volt! (azóta már skype-on is tudunk beszélni :D )

Munkahelyi telefon: Délután az ügyfeleinket kellett felhívnom és érdeklődnöm, hogy mi a véleményük a termékkel. Motivált voltam és bíztam magamban. Sokszor nehéz volt elérni a megfelelő személyt, de jó élményekkel zártam a napot. Felhívtam több kormányzati céget is (például a speciális védelmi erőket, az állami pszichiátriát vagy a légvédelmi erőket). Végül felhívtam egy céget, ahol azt mondták, hogy tetszik a termék nekik, de van két problémájuk. Felajánlottam, hogy egy technikus kollégámmal együtt elmennék és megbeszélnénk, hogy mi lehet a baj, továbbá a megoldást is megkeressük. Péntek reggel 11-kor lesz a találkozó, de mivel nem hindu, illetve külföldi vagyok, ezért nem fogad az irodájában, mert én megszentségteleníteném azt. Illetve meg kéne tisztítania. Szóval, muszáj lesz megszoknom, hogy sok indiai szemében én egy fertőző személy vagyok.

Csütörtök (május 30) Ma a bevándorlási hivatalba kell mennem. Reggel korán el is indultam, hogy 9 órára oda is érjek. 2 óra volt oda a metró út. A metró nagyon modern és nagyon érdekes. Minden metrónak a legelső szerelvénye kizárólag nőknek van fent tartva, mivel az elmúlt néhány évben sokszor voltak a férfiak áldozatai nők. Ami még érdekes volt, hogy a csúcsforgalomban mentem és az emberek, olyanok voltak, mint a szardínia a konzervdobozban! A Kashmere gate megállóhelynél kellett átszállnom. Furcsa érzés volt. Úgy éreztem, olyan vagyok, mint egy orosz katona, akit a vonattal visznek Sztálingrádba. A laptop táska nyomta a vállamat, az emberek az intim szférámon belül voltak. Az összes ember leszállt a megállóban és szinte egymáson tapostunk. Mögöttem azt kiabálták, hogy challo, challo (előre, előre). Az élményt az is emelte, hogy egy kivetítőben pont egy háborús film volt. Szóval a hang effektek is meg voltak a gondolataimhoz. Ott is voltam 9-kor Rachnával, de kiderült, hogy otthon hagytam az útlevelemet. GO HOME! Így haza kellett mennem. Itt a metróhoz egy metró kártyát kell használni, amire ráraknak bizonyos összeget. Na, szóval, ezt sikerült elveszítenem és újat kellett vennem! Hazaértem felvettem az útlevelemet, irány vissza. Délután fél kettőre vissza is értem. Ebédszünet kettőig. Rendben. Addig elbeszélgettem egy türkiz sráccal, aki itt tanul az egyetemen, valamint egy brit fiatal párral, akik haza szeretnének menni, de elveszítették az útlevelüket! 3-kor sorra kerültem és kiderült, hogy nem tudnak beregisztrálni, mivel a másolatokat hoztam el, és nem pedig az eredetieket. Akkor menjünk haza, holnap vissza kell jönnöm. Fél 6 körül értem haza, hulla fáradtan. 8 órát metróztam a semmiért, ráadásul 45 fokban. Ez van, nincs mit tenni. Ezután egészen este fél 12-ig a skype-on beszélgettem. (most kicsit elpirultam, és szerintem ebből ti is rájöttök, hogy kivel volt, olyan csodálatos beszélgetésem!!! ;) )

Péntek (május 31)

Ébredéskor nem is sejthettem, hogy milyen napom lesz. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen érzelmi hullámvasutas napom lesz. Reggel 9-re mentem az irodába, ahol mindent megkaptam, amire szükségem lesz a mai napra. Most összeszedtem az összes papírt a bevándorlási hivatalnak. Irány a megbeszélés az ügyféllel.

Nem hittem volna, hogy ennyire el tudtam rontani a dolgokat. A megbeszélés a lehető legrosszabb irányba haladt. És emiatt én voltam a hibás. Nagyon rossz érzés volt, illetve nagyon magam alatt voltam. Nem szeretek csalódást okozni és hibázni sem. Nagyon nehezen kezeltem ezt a bukást. A megbeszélésről a sofőr elvitt a legközelebbi metró megállóhoz és elmentem a bevándorlási hivatalba. Addigra annyira magam alatt voltam, hogy itt akartam hagyni az egészet, illetve magányosnak éreztem magam. Leültem a padra magamba roskadva. Leült mellém egy idős férfi, aki afgán volt és hiányzott egy lába, amelyet egy bomba szakított le (ő mesélte). És ekkor eszembe jutott egy indiai rövid történet:

Volt egy ember, aki panaszkodott az isteneknek, hogy miért nincs neki cipője. Az istenek válaszul egy embert küldtek neki, akinek nem volt lába.

Hihetetlen, hogy ez a történet megtörtént velem a valóságba. El kezdtem gondolkodni arról, hogy miért is nem vagyok boldog. Miért fordultam a negatív dolgok felé. Az egyik hivatalnok kiküldött mindenkit az udvarra a váróteremből és elmondta azt is, hogy egy óra múlva jöjjünk vissza. Vissza is mentem a megadott időpontra. A sorban előttem állt egy vietnami család. Az apa pólóján a következő Mondat szerepelt:

Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!  Zsoltárok 34,9

Ez a pillanat volt, amikor újra a boldogság felé fordultam. Nagyon boldog voltam megint.

A váróteremben leültem egy magas szőke férfi mellé. El kezdtem beszélgetni vele és kiderült, hogy német, 46 éves és önkéntesként dolgozik egy buddhista közösségben itt Delhiben. Rögtön meg is kaptam a címet és a telefonszámot, mivel szeptembertől itt fognak tanítani buddhista kurzusokat, illetve elmehetek a templomhoz, hogy tanuljak a szerzetesektől! Erre nem számítottam. A fentiek tényleg mellettem vannak és ezt jó tudni! 5 óra várakozás után a regisztrációm is sikerült. Most már rendben van minden! J