Búcsúzom tőled Május!!!

Május utolsó napja van és ezzel a bejegyzéssel szeretnék búcsúzni, eme izgalmakkal teli hónaptól!

Szerdán (május 29) sok siker élményben volt részem, melyeket most bővebben is kifejtek!

Vezetés: Hát, izgalmas volt vezetni itt Indiában. A sok Kresz szabály mind ott volt a fejemben, melyeknek sok hasznát nem vettem itt. Van igazság abban a buddhista mondásban, hogy előbb ki kell üríteni a teás csészét, hogy mást önthessünk bele. Annak örültem, hogy a kocsit be tudtam indítani és mozgatni. Legalább ez ment. A váltásnál voltak problémáim, mert minden egyes alkalommal majdnem lyukat ütöttem az ajtóban. Illetve, az is zavart, hogy a baloldali sávban kell közlekedni. Az egyik utcában egy busz majdnem leszorított az útról, a másikban meg túlságosan az út bal oldalához húztam az autót, emiatt majdnem elütöttem egy embert, de ezen kívül minden a legnagyobb rendben ment. Darya, az orosz leányzó teljes ki volt készülve, hogy én voltam, olyan bátor és itt vezettem Delhiben! :D

Személyes telefon: Ezt a siker élményt inkább a személyes siker élmény, mivel ez nekem és a kedvesemnek volt fontos. Ebédszünetben a telefon viber szolgáltatásával felhívtam anyát, aki a telefonját odaadta Orsinak. Ez volt az első alkalom, hogy innen Indiából hallhattam a hangját! Számomra ez egy nagyon fontos élmény volt! (azóta már skype-on is tudunk beszélni :D )

Munkahelyi telefon: Délután az ügyfeleinket kellett felhívnom és érdeklődnöm, hogy mi a véleményük a termékkel. Motivált voltam és bíztam magamban. Sokszor nehéz volt elérni a megfelelő személyt, de jó élményekkel zártam a napot. Felhívtam több kormányzati céget is (például a speciális védelmi erőket, az állami pszichiátriát vagy a légvédelmi erőket). Végül felhívtam egy céget, ahol azt mondták, hogy tetszik a termék nekik, de van két problémájuk. Felajánlottam, hogy egy technikus kollégámmal együtt elmennék és megbeszélnénk, hogy mi lehet a baj, továbbá a megoldást is megkeressük. Péntek reggel 11-kor lesz a találkozó, de mivel nem hindu, illetve külföldi vagyok, ezért nem fogad az irodájában, mert én megszentségteleníteném azt. Illetve meg kéne tisztítania. Szóval, muszáj lesz megszoknom, hogy sok indiai szemében én egy fertőző személy vagyok.

Csütörtök (május 30) Ma a bevándorlási hivatalba kell mennem. Reggel korán el is indultam, hogy 9 órára oda is érjek. 2 óra volt oda a metró út. A metró nagyon modern és nagyon érdekes. Minden metrónak a legelső szerelvénye kizárólag nőknek van fent tartva, mivel az elmúlt néhány évben sokszor voltak a férfiak áldozatai nők. Ami még érdekes volt, hogy a csúcsforgalomban mentem és az emberek, olyanok voltak, mint a szardínia a konzervdobozban! A Kashmere gate megállóhelynél kellett átszállnom. Furcsa érzés volt. Úgy éreztem, olyan vagyok, mint egy orosz katona, akit a vonattal visznek Sztálingrádba. A laptop táska nyomta a vállamat, az emberek az intim szférámon belül voltak. Az összes ember leszállt a megállóban és szinte egymáson tapostunk. Mögöttem azt kiabálták, hogy challo, challo (előre, előre). Az élményt az is emelte, hogy egy kivetítőben pont egy háborús film volt. Szóval a hang effektek is meg voltak a gondolataimhoz. Ott is voltam 9-kor Rachnával, de kiderült, hogy otthon hagytam az útlevelemet. GO HOME! Így haza kellett mennem. Itt a metróhoz egy metró kártyát kell használni, amire ráraknak bizonyos összeget. Na, szóval, ezt sikerült elveszítenem és újat kellett vennem! Hazaértem felvettem az útlevelemet, irány vissza. Délután fél kettőre vissza is értem. Ebédszünet kettőig. Rendben. Addig elbeszélgettem egy türkiz sráccal, aki itt tanul az egyetemen, valamint egy brit fiatal párral, akik haza szeretnének menni, de elveszítették az útlevelüket! 3-kor sorra kerültem és kiderült, hogy nem tudnak beregisztrálni, mivel a másolatokat hoztam el, és nem pedig az eredetieket. Akkor menjünk haza, holnap vissza kell jönnöm. Fél 6 körül értem haza, hulla fáradtan. 8 órát metróztam a semmiért, ráadásul 45 fokban. Ez van, nincs mit tenni. Ezután egészen este fél 12-ig a skype-on beszélgettem. (most kicsit elpirultam, és szerintem ebből ti is rájöttök, hogy kivel volt, olyan csodálatos beszélgetésem!!! ;) )

Péntek (május 31)

Ébredéskor nem is sejthettem, hogy milyen napom lesz. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen érzelmi hullámvasutas napom lesz. Reggel 9-re mentem az irodába, ahol mindent megkaptam, amire szükségem lesz a mai napra. Most összeszedtem az összes papírt a bevándorlási hivatalnak. Irány a megbeszélés az ügyféllel.

Nem hittem volna, hogy ennyire el tudtam rontani a dolgokat. A megbeszélés a lehető legrosszabb irányba haladt. És emiatt én voltam a hibás. Nagyon rossz érzés volt, illetve nagyon magam alatt voltam. Nem szeretek csalódást okozni és hibázni sem. Nagyon nehezen kezeltem ezt a bukást. A megbeszélésről a sofőr elvitt a legközelebbi metró megállóhoz és elmentem a bevándorlási hivatalba. Addigra annyira magam alatt voltam, hogy itt akartam hagyni az egészet, illetve magányosnak éreztem magam. Leültem a padra magamba roskadva. Leült mellém egy idős férfi, aki afgán volt és hiányzott egy lába, amelyet egy bomba szakított le (ő mesélte). És ekkor eszembe jutott egy indiai rövid történet:

Volt egy ember, aki panaszkodott az isteneknek, hogy miért nincs neki cipője. Az istenek válaszul egy embert küldtek neki, akinek nem volt lába.

Hihetetlen, hogy ez a történet megtörtént velem a valóságba. El kezdtem gondolkodni arról, hogy miért is nem vagyok boldog. Miért fordultam a negatív dolgok felé. Az egyik hivatalnok kiküldött mindenkit az udvarra a váróteremből és elmondta azt is, hogy egy óra múlva jöjjünk vissza. Vissza is mentem a megadott időpontra. A sorban előttem állt egy vietnami család. Az apa pólóján a következő Mondat szerepelt:

Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!  Zsoltárok 34,9

Ez a pillanat volt, amikor újra a boldogság felé fordultam. Nagyon boldog voltam megint.

A váróteremben leültem egy magas szőke férfi mellé. El kezdtem beszélgetni vele és kiderült, hogy német, 46 éves és önkéntesként dolgozik egy buddhista közösségben itt Delhiben. Rögtön meg is kaptam a címet és a telefonszámot, mivel szeptembertől itt fognak tanítani buddhista kurzusokat, illetve elmehetek a templomhoz, hogy tanuljak a szerzetesektől! Erre nem számítottam. A fentiek tényleg mellettem vannak és ezt jó tudni! 5 óra várakozás után a regisztrációm is sikerült. Most már rendben van minden! J