Búcsúzom tőled Május!!!

Május utolsó napja van és ezzel a bejegyzéssel szeretnék búcsúzni, eme izgalmakkal teli hónaptól!

Szerdán (május 29) sok siker élményben volt részem, melyeket most bővebben is kifejtek!

Vezetés: Hát, izgalmas volt vezetni itt Indiában. A sok Kresz szabály mind ott volt a fejemben, melyeknek sok hasznát nem vettem itt. Van igazság abban a buddhista mondásban, hogy előbb ki kell üríteni a teás csészét, hogy mást önthessünk bele. Annak örültem, hogy a kocsit be tudtam indítani és mozgatni. Legalább ez ment. A váltásnál voltak problémáim, mert minden egyes alkalommal majdnem lyukat ütöttem az ajtóban. Illetve, az is zavart, hogy a baloldali sávban kell közlekedni. Az egyik utcában egy busz majdnem leszorított az útról, a másikban meg túlságosan az út bal oldalához húztam az autót, emiatt majdnem elütöttem egy embert, de ezen kívül minden a legnagyobb rendben ment. Darya, az orosz leányzó teljes ki volt készülve, hogy én voltam, olyan bátor és itt vezettem Delhiben! :D

Személyes telefon: Ezt a siker élményt inkább a személyes siker élmény, mivel ez nekem és a kedvesemnek volt fontos. Ebédszünetben a telefon viber szolgáltatásával felhívtam anyát, aki a telefonját odaadta Orsinak. Ez volt az első alkalom, hogy innen Indiából hallhattam a hangját! Számomra ez egy nagyon fontos élmény volt! (azóta már skype-on is tudunk beszélni :D )

Munkahelyi telefon: Délután az ügyfeleinket kellett felhívnom és érdeklődnöm, hogy mi a véleményük a termékkel. Motivált voltam és bíztam magamban. Sokszor nehéz volt elérni a megfelelő személyt, de jó élményekkel zártam a napot. Felhívtam több kormányzati céget is (például a speciális védelmi erőket, az állami pszichiátriát vagy a légvédelmi erőket). Végül felhívtam egy céget, ahol azt mondták, hogy tetszik a termék nekik, de van két problémájuk. Felajánlottam, hogy egy technikus kollégámmal együtt elmennék és megbeszélnénk, hogy mi lehet a baj, továbbá a megoldást is megkeressük. Péntek reggel 11-kor lesz a találkozó, de mivel nem hindu, illetve külföldi vagyok, ezért nem fogad az irodájában, mert én megszentségteleníteném azt. Illetve meg kéne tisztítania. Szóval, muszáj lesz megszoknom, hogy sok indiai szemében én egy fertőző személy vagyok.

Csütörtök (május 30) Ma a bevándorlási hivatalba kell mennem. Reggel korán el is indultam, hogy 9 órára oda is érjek. 2 óra volt oda a metró út. A metró nagyon modern és nagyon érdekes. Minden metrónak a legelső szerelvénye kizárólag nőknek van fent tartva, mivel az elmúlt néhány évben sokszor voltak a férfiak áldozatai nők. Ami még érdekes volt, hogy a csúcsforgalomban mentem és az emberek, olyanok voltak, mint a szardínia a konzervdobozban! A Kashmere gate megállóhelynél kellett átszállnom. Furcsa érzés volt. Úgy éreztem, olyan vagyok, mint egy orosz katona, akit a vonattal visznek Sztálingrádba. A laptop táska nyomta a vállamat, az emberek az intim szférámon belül voltak. Az összes ember leszállt a megállóban és szinte egymáson tapostunk. Mögöttem azt kiabálták, hogy challo, challo (előre, előre). Az élményt az is emelte, hogy egy kivetítőben pont egy háborús film volt. Szóval a hang effektek is meg voltak a gondolataimhoz. Ott is voltam 9-kor Rachnával, de kiderült, hogy otthon hagytam az útlevelemet. GO HOME! Így haza kellett mennem. Itt a metróhoz egy metró kártyát kell használni, amire ráraknak bizonyos összeget. Na, szóval, ezt sikerült elveszítenem és újat kellett vennem! Hazaértem felvettem az útlevelemet, irány vissza. Délután fél kettőre vissza is értem. Ebédszünet kettőig. Rendben. Addig elbeszélgettem egy türkiz sráccal, aki itt tanul az egyetemen, valamint egy brit fiatal párral, akik haza szeretnének menni, de elveszítették az útlevelüket! 3-kor sorra kerültem és kiderült, hogy nem tudnak beregisztrálni, mivel a másolatokat hoztam el, és nem pedig az eredetieket. Akkor menjünk haza, holnap vissza kell jönnöm. Fél 6 körül értem haza, hulla fáradtan. 8 órát metróztam a semmiért, ráadásul 45 fokban. Ez van, nincs mit tenni. Ezután egészen este fél 12-ig a skype-on beszélgettem. (most kicsit elpirultam, és szerintem ebből ti is rájöttök, hogy kivel volt, olyan csodálatos beszélgetésem!!! ;) )

Péntek (május 31)

Ébredéskor nem is sejthettem, hogy milyen napom lesz. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen érzelmi hullámvasutas napom lesz. Reggel 9-re mentem az irodába, ahol mindent megkaptam, amire szükségem lesz a mai napra. Most összeszedtem az összes papírt a bevándorlási hivatalnak. Irány a megbeszélés az ügyféllel.

Nem hittem volna, hogy ennyire el tudtam rontani a dolgokat. A megbeszélés a lehető legrosszabb irányba haladt. És emiatt én voltam a hibás. Nagyon rossz érzés volt, illetve nagyon magam alatt voltam. Nem szeretek csalódást okozni és hibázni sem. Nagyon nehezen kezeltem ezt a bukást. A megbeszélésről a sofőr elvitt a legközelebbi metró megállóhoz és elmentem a bevándorlási hivatalba. Addigra annyira magam alatt voltam, hogy itt akartam hagyni az egészet, illetve magányosnak éreztem magam. Leültem a padra magamba roskadva. Leült mellém egy idős férfi, aki afgán volt és hiányzott egy lába, amelyet egy bomba szakított le (ő mesélte). És ekkor eszembe jutott egy indiai rövid történet:

Volt egy ember, aki panaszkodott az isteneknek, hogy miért nincs neki cipője. Az istenek válaszul egy embert küldtek neki, akinek nem volt lába.

Hihetetlen, hogy ez a történet megtörtént velem a valóságba. El kezdtem gondolkodni arról, hogy miért is nem vagyok boldog. Miért fordultam a negatív dolgok felé. Az egyik hivatalnok kiküldött mindenkit az udvarra a váróteremből és elmondta azt is, hogy egy óra múlva jöjjünk vissza. Vissza is mentem a megadott időpontra. A sorban előttem állt egy vietnami család. Az apa pólóján a következő Mondat szerepelt:

Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!  Zsoltárok 34,9

Ez a pillanat volt, amikor újra a boldogság felé fordultam. Nagyon boldog voltam megint.

A váróteremben leültem egy magas szőke férfi mellé. El kezdtem beszélgetni vele és kiderült, hogy német, 46 éves és önkéntesként dolgozik egy buddhista közösségben itt Delhiben. Rögtön meg is kaptam a címet és a telefonszámot, mivel szeptembertől itt fognak tanítani buddhista kurzusokat, illetve elmehetek a templomhoz, hogy tanuljak a szerzetesektől! Erre nem számítottam. A fentiek tényleg mellettem vannak és ezt jó tudni! 5 óra várakozás után a regisztrációm is sikerült. Most már rendben van minden! J

Az igazi utam

Mint, ahogy tudjátok a facebook-on megosztottam, hogy nem tudtam igazán aludni az este. A problémák ott kavarogtak bennem mélyen, s az álom manó sem volt hajlandó édes csókjával álomba ringatni. Reggel 6-kor megláttam a meditáló férfit az udvaron. Én is megpróbáltam a meditációt, amely segített, és úgy éreztem rendben vagyok. De mégsem. A munkahelyről kétszer is felhívtam anyát, hogy nem bírom, haza akarok menni. Magam alatt vagyok. Délután 2 körül egy férfi lépett hozzám. Mehul Dave a neve, és ő lesz a munkatársam, aki segíteni fog nekem ott, ahol kell és ott, ahol tud. Elmondtam neki, hogy rengeteget akarok tanulni a hinduizmusról, a hindi nyelvről, erről a kultúráról és az országról. Sajnos a nagy türelmetlenségemnek köszönhetően szem elöl vesztettem az igazán fontos dolgokat. Mehul-lal való beszélgetésem a munkaköri feladatokról hamar magasabb szintű témakörbe terelődött. Otthon, Magyarországon viszonylag nyugodt ember vagyok, viszont itt Indiában. Itt Indiában ugyanaz az ember vagyok, de mégsem érzem önmagamnak magam. Nyugtalan vagyok, lelki beteg, türelmetlen és aggódó, és ezek mind olyan érzések melyeket el kell engednem. A beszélgetéseink során sok mindenre ébredtem rá. Még sokat kell fejlődnöm. Meg kell változnom, inkább úgy fogalmaznék, hogy egy kicsit indiaivá kell válnom. Meg kell találnom magamban a lelki békességet, a lelki nyugalmat, hogy aztán tisztán láthassam az utam. Ahhoz, hogy lássak, be kell csuknom a szemem. 5 évvel idősebb nálam, de ő jobban látja az én utamat, mint én magam. Ez az év nekem a türelemről, a nyugalomról és a csendességről fog szólni. Eddig nem láttam ezt, s emiatt elveszettnek érezem magam. Elmondtam neki a reggel látott férfit. Tanácsolta, hogy én is kezdjem el. Minden reggel korábban kell felkelnem, hogy megtaláljam az isteni énemet, a lelki békességemet magamon belül. A meditációnak két típusa van. Vagy egy bizonyos testrészedre gondolsz (például: csakrára) vagy hagyom, hogy a gondolataim áramoljanak bennem mindenféle irányítás nélkül. A gondolatok olyanok, mint az autók a közlekedésben. Míg Európában erősen le van szabályozva minden. És ha jön egy gyorsan közlekedő autós, akkor máris ott a baj. Míg Indiában az autósok az utakon először kaotikusnak tűnnek, ám ha jobban odafigyelünk, rájövünk, hogy az autók harmonikusan közlekednek egymással. Egymásra figyelnek, és szépen áramolnak az utakon, mint ahogy a gondolatainknak is kellene áramolniuk a fejünkben.
Sokat köszönhetek Mehul Dave-nak. Köszönöm, hogy lecsuktad a szemem, mert nem láttam.

Az indiai kasztrendszer, azaz a VARNA-k

A hétvégén itt Delhiben nem történt semmi említésre méltó. Viszont ami Delhi és Gyömrő között történt, az maga a csoda, hogy két szív egymásra talál 5350 kilométer távolságból is. De, erről többet nem is írok, mivel nem akarom zavarba hozni a számomra kedves leányzót, illetve kedves olvasóim az Indiáról szóló úti beszámolóm miatt olvastok.  :D  A szerelmi életemet inkább elmesélem a gyerekeimnek és unokáimnak, amolyan Ted Mosby style-ban (persze nem 8 éven keresztül fogom mondani).

Amiről most inkább írni szeretnék az nem más, mint az indiai kasztrendszer, vagy ahogy a helyiek nevezik: a VARNÁK.

Először is tisztázzuk azt, hogy az elején leírom az eredeti ideológiát és utána tisztázom, hogy manapság, hogy is működik ez.

Kezdjük ott, hogy hogyan is keletkezett a kasztrendszer. Krisztus előtt 1000 körül az indiai szubkontinensre új hódítók érkeztek az árják, vagy, ahogy magukat nevezték dvidzsa (avagy kétszer szülöttek). A két nép és a két papság is összekeveredett.

A Varna-k 4 főbb kasztból áll, valamint a kasztnélküliekre.

A 4 főbb kaszt:

Bráhmin: A két nép egyesítésekor a Bráhmin kasztba tartozó papok, törvényhozók és tanítók szerezték meg az elsőbbséget.

Ksatriják: A nemesség, harcosok, illetve az uralkodó is ide tartozik.

Vajszják: A földművesek, kereskedők és kézművesek kasztja.

Ez a három kasztnak meg volt a joga, hogy a Védákat, azaz az Isteni tanításokat tanulhatják. És ők az árják, azaz kétszer születtek leszármazottjai. Egy beavatás során kezdhetik el a védák tanulmányozását. Ez a szertartás adja meg nekik a második születést.

Sudrák: A szolgák és rabszolgák

Érinthetetlenek: Nekik még arra sincs joguk, hogy egy településen élhessenek a többi kasztbelivel. Sőt, olykor kolompot kell a nyakukba akasztaniuk, hogy a többi kasztbeli ember előre elkerülhesse.
Őket PÁRIA-nak azaz, kisdobosnak hívják, de ők jobb szeretik ha DALIT-nak, azaz elnyomottnak hívják őket.

Egy hindu egész életében csak egy kasztnak a tagja. Viszont egy idő után a főkasztokon belül kisebb szubkasztok jöttek létre. Ennek főleg a házasságnál van jelentősége. A különböző szubkasztok 3 féle házasságkötési típus közül választhat.

1. Endogámia: Csak a szubkaszton belül házasodhat
2. Exogámia: Csak a kaszton belül házasulhat, de szubkaszton kívül. Két típusa van:
2.a. Gotra Exogámia: Ami ugyanaz, mint amit leírtam az előbb
2.b. Szapinda Exogámia: Amikor meg van határozva, hogy a közös ősüknek egy előre meghatározott nemzedéknél korábbinak kell lennie. (értem ez alatt, hogyha a nagyszülők vannak meghatározva, akkor a közös ős a dédszülőnek kell lennie vagy annál korábbinak, illetve a közös ős alatt azt értem, hogy közös szubkaszt)

3 Hipergámia: amikor a leányzó csak a saját kaszt vagy annál magasabb kasztbeli férfihoz házasodhat.

A gyerekek kasztbeli hovatartozásukat az apjuktól öröklik.

Minden hindu leányzónak férjhez kell mennie még mielőtt nemileg éretté válik. Ezt 1929-ben betiltotta a kormány és a lányok házassági korhatárát 14 évben állapították meg.

A kasztrendszer manapság:

A kasztrendszer bomlása elindult és kezd sokkal szabadabb lenni, de még így is észrevehető a mai társadalomban. A helyiekkel való beszélgetéseim leginkább abba az irányba mutatnak, hogy a korai ideológia alapja az volt, hogy a két népet könnyebben össze lehessen olvasztani, az mára teljesen eltűnt. Manapság inkább az egoizmus az, ami uralja a kasztrendszert. Még nem látok tisztán, de jeleit már éreztem a rendszernek. A főnökasszony elvitt engem a lakásukhoz, mert az ottani mosógépet megkaptuk, míg ők vettek egy másikat maguknak. A lakás előtt a faárnyékában guggolt egy szakadt ruhákba öltözött korombeli srác. Amint meglátta az autót, már rohant is kinyitni a kaput a főbejárati ajtót és bekapcsolta a légkondit, majd kijött és az árnyékban várt a további utasításig. Nem mertem és valahol pofátlannak éreztem volna, ha megkérdezem ő kicsoda. Csak sejtéseim vannak. Szóval, régen lehetetlen volt és ma is egyik kasztból a másikba kerülni. Ami egyet jelentett azzal, hogy az apja foglalkozását vette át a fiú. Ma is sok helyen így megy ez, de az oktatásnak köszönhetően könnyebben tudnak más munkaterületre kerülni a fiatalok. A kasztok manapság már nem a foglalkozást jelölik, hanem a származást. Sok maradi családnál a gyermektől nem azt kérdezik a párjáról, hogy mi a foglalkozása, hanem melyik kasztba tartozik.

Kasztrendszer felbomlása:

Ez egy nagyon lassú folyamat lesz, mivel a Sudrák és Dalitok már várják, addig a felső 3 kaszt nem igazán szeretné a felbomlást. Az indiai gazdaságnak is sokat jelentene a kasztok megszűnése, mivel sok tehetséges fiatal ragad a rendszer aljában, miközben a megváltást is hozhatnák a társadalomnak. Illetve elemzők szerint nehéz lesz a felbomlás, mivel a hinduizmus erre alapszik és nincsen egy olyan erős hindu szerzetes, vagy szerzetesek csoportja, aki(k) a reformokat elhozhatná a vallásba.

 

Pótlás

7 és fél napja érkeztem Delhibe mikor e sorokat írom. Sok minden van, amiről nem írtam, de kérlek, nézzétek el nekem, mivel rengeteg újdonság és látvány lepte el a fejem és a sok olykor idegen, olykor furcsa látványból csak idővel jutnak eszembe, hogy mennyire is fontos lenne írnom nektek róla. Ez a bejegyzés most a pótlásról fog szólni első sorban, de az elmúlt másfél nap eseményei is benne lesznek.

Lakás:

Kezdjük a lakással, amely Delhi Pitampura körzetében van. Az épületkomplexumhoz tartoznak biztonsági őrök is, amely nagyszerű hír a számomra, mivel nem engednek be akárkit. A szomszéd telken egy sportközpont található. De beszéljenek a képek, mert a szavakkal nem tudom úgy leírni a környéket, mint amilyen a valóságban. Illetve képet kell felraknom a legújabb szomszédjaimról!

A szobám

Kilátás a szobámból 

Fürdő

Konyha

Nappali

Belső udvar

Az új szomszédom

A családjával

Munkahely:

A munkahely nekem személy szerint tetszik. Igaz nem egy szokványos európai iroda szintjén van, de elfogadható. Szerencsére a lég kondi nagyon kellemessé teszi a helyet. A munka valódi oldala hétfőtől fog megmutatkozni, amikor is bedobnak a mélyvízbe!  Képeket az irodáról nem készíthetek, de itt egy fotó az épületről.

Az utak:

Az utak egész jó minőségűek, leszámítva, hogy előfordulhatnak 20 centi mély gödrök, amely főleg a riksákra és a motorokra veszélyes. Ha vannak is sávok felfestve, akkor sem veszik figyelembe. Na, jó, azért a lámpáknál megállnak. Mindig nagy forgalom van. A kereszteződéseknél sok a kéregető nehézsorsú gyerek és kismama is. Továbbá el kell mondanom azt, hogy nem meglepő az, hogy egy utcába beforduláskor egy tehénnel nézünk farkas szemet. Rádudálni, elzavarni tilos, ezért csak abban reménykedhetünk, hogy magától elmegy. Illetve, nagyon sok a kóbor kutya is, amelyeket inkább elkerülök. Van, hogy egyesével vannak, de már láttam olyat is, hogy 20 kutya volt egy falkában. Azt a falkát még a helyiek is kerülték.

Rendőrségi kordon, amellyel hiába zárják le az utakat, az autósok kikerülik

Épületek:

Az épületek nagyon sokszínűek. A lakásom területéről kilépve szemben egy kisebb nyomor háztömb van. Hihetetlenül érdekes egy európai szemének, ugyanakkor meg vonz is valahol, hogy belül milyen lehet, habár tudom, ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. A romok között mégis pezseg az élet. A számukra kiépített standokon árusítják a gyümölcsöt és az utcai ételárusok körül a sok éhes gyerek és felnőtt nevetve és mosolyogva vágyakoznak és várnak a frissen készült falatokra. Valahol megdöbbent, hogy reménytelen helyeken is megtalálom a szeretet és boldogságot. Még mindig nem térek magamhoz.

Szegények háztömbje

Hindu templom

Egy közeli piciny piac

Utcai mobil vécék 

Szegények háztömbje másik oldal

A tehénnek elsőbbsége van!

MÓKUS!!!!!

Az elmúlt napok:

Ott hagytam abba, hogy csütörtök este hazatértem. Mr. Goel átküldte az egyik alkalmazottat, hogy vigyázzon ránk. A kórházban kaptam egy a WHO által szabadalmaztatott sóoldatot, amelyet 1 liter vízben kell feloldani. A srác megcsinálta és oda is adta az egy literes palackot. Majd egy 2 decis pohárba adott nekem belőle és szinte belém tömte azt. Valami nem stimmelt nekem a gyógyszerrel. Az erős sóoldat mellett, olyan érzésem volt mintha alkoholt is fogyasztottam volna. A fáradtság miatt és a gyógyszer hatása miatt nem tudtam gondolkodni. Elaludtam.
Péntek (május 24.) reggel arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Rachna hasa rosszalkodott ezért kért tőlem pálinkát. Kinyitottam a hűtőt és hiányzott a 3 liter pálinkám fele. Hova lett? Hogy fogyhatott el ilyen hamar ennyi pálinka. Ezzel meg is lehet ölni egy embert. És akkor leesett nekem. A sóoldatot a víz helyett a pálinkámban oldotta fel. Az este mind az egy litert le akarta nyomni a torkomon a srác. Hát, az őrangyalaimnak még sok dolguk lesz velem itt Indiában! :D

A lényeg a lényeg. Hogy nem lett bajom és a fentiek kiemelten figyelnek most rám!

Szombat egész nap pihenek és alszok! Illetve gyógyítgatom a gyomromat, amely hétfőre teljesen rendbe jön!

Szvasztika, avagy a horogkereszt igaz jelentése

Szvasztika

Definíciók:
Szvasztika: Egy egyenlő szárú kereszt, amelynek a szárai derékszögben megtörtek.
                     

Horogkereszt: Egy egyenlő szárú kereszt, amelynek szárai derékszögben megtörtek és az egyik szárának a végén áll.

Feltehetjük a kérdést, hogy az európaiak horogkereszt negatív jelentése mennyire is valóságos. Illetve nézzük meg, hogy az ázsiai (kisebb részben a Közép- és Észak-Amerika indiánjai között) kultúrkörben mit értenek e jel alatt.

Mindenek előtt a saját élményemről írok egy kicsit. Indiába megérkezvén minden új volt nekem. A hőmérséklet, a város kinézete, a forgalom és még sok minden más is. A szobámba, amikor beléptem a következő kis szobrocska fogadott: Egy horogkereszt közepén ül egy elefánt fejű ember, akit virágok vesznek körül.
 Az összes rossz érzést előhozta belőlem és legszívesebben kivágtam volna az ablakon, de mélyen éreztem, ha megteszem, egy életen át fogom bánni. Később rá is jöttem mit is jelent valójában. 
Értelmezés:
Az elefántfejű ember: Ganésa a kezdetek és akadályok ura a hindu vallásban. Nincs olyan hely itt Delhiben, hogyha eldobnál egy követ, az ne találkozna egy Ganésa ábrázolással.
A virág: A virág nem más, mint az Indiai Lótusz, amely a megtisztulás és újjászületés jelképe. A buddhizmus fő szimbóluma.
Szvasztika: Indiai jelentése: jó szerencse, kínai jelentése: halhatatlanság.

Szóval, számomra a leghasznosabb szobrocska egy új élethez! :D 

A szvasztika, avagy nálunk horogkereszt (vagy, ahogy a magyar népművészetben is nevezik: tekerőlevél) szinte mindenhol megtalálható itt Indiában, legyen az templom, egy szimpla épület, szobor vagy csak egy fal az út mentén. A mi lakásunk főbejáratánál csak 3 darab szvasztika van, egy-egy a vízszintes ajtófélfán és egy a bejárat melletti külső falon, amely közös a szomszéddal.

Metrótérkép Tajpei-ből

A szvasztika a hinduizmus legszentebb nem szótagot ábrázoló jelképe. (Meg kell jegyezni a legszentebb jelképük az Om szótag írásjele). Ugyanakkor a buddhizmusban is fontos szerepet tölt be. Vegyük például Tajvan fővárosának, Tajpej-nek a metrótérképét, ahol a buddhista templomokat szvasztikával jelölnek.

Meg kell említenünk, hogy sok történész szerint a szvasztikának van egy közös jelentése. Ez pedig nem, mint a NAP. Úgy tartják ez az egyik legősibb jele a Napnak és most nem csak a napkultuszokról beszélünk!

A náci párt hivatalos jelképe

Európában is ismert volt a jó szerencse jelképe, de ezt Heinrich Schliemann munkássága révén vált ismertté a 19. századi Európának. Trója romjai között megtalálta a szvasztikát és az ősi indoeurópai (árja) bevándorlókkal hozta kapcsolatba. Ennek is köszönhető, illetve Alfred Rosenberg és teoretikus kollégáinak is, hogy a nordikus felsőbbrendű faj koncepciója kialakult. Ezen okok vezettek oda, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt felvette, mint jelképét a szvasztikát, amely az árja öntudatot és a halhatatlanság és jó szerencse jele volt.

3 különböző módon jöhetett létre a szvasztika.

1. Független kialakulás, amelyet az egyszerű szimmetrikus alakja miatt gondolják.
2. Kulturális diffúzió: vagyis a közös eredet, de nem sok bizonyító ereje van.
3. Egy külső esemény lehetősége, Carl Sagan vetette fel Üstökös című könyvében, hogy egy üstökös annyira megközelítette a Földet, hogy az általa kilövellt gázsugarak az üstökös forgása miatt elhajoltak és ennek a látványnak a hatására jelent meg a szvasztika.

Selyem üstököstérkép a Han-dinasztia idejéből

Legnagyobb bizonyítéka a következő kép Kínából a Han-dinasztia idejéből:

Be kell látnunk, hogy a gonosz sötét ellenerők a pozitív dolgokat, hogyan tudják megváltoztatni és elfordítani az embereket. Nem elég csak felszínesen utána járni a dolgoknak, hanem a mélyére kell ásni, hogy a tiszta igazságot és tudást megismerjük, és ez által tisztán lássunk.

Többet nem is írok, hanem inkább képeken mutatom meg nektek kedves olvasóim.

A finn hadsereg egyik alakulatának jelképe

A kamunai rózsa a bronzkori Itáliából

Bihari szőttest

Buddhista szobor

A Coca-cola a 20. század elején 

Krétai cserépedény

Finn köztársasági elnök zászlaja

Navajo szőttest

Különböző kultúrák szvasztikái

Római mozaik padló

Az első munkanapjaim

Végre eljött a hétfő reggel (május 20.). Az éjszakai megpróbáltatások már a hátam mögött vannak, s újult erővel neki kezdhetek életem egyik nagy kalandjába. Reggel jött értem a cég egyik sofőrje és ő vitt be minket (Rachna-t és engem). A következő 2 hétben mindig jön értem egy sofőr, hogy megtanuljam az útvonalat és, hogy biztonságban érezzem magam az első hetekben.  9-re értünk be a cég RU blokkjába. délig a főnök irodájában voltunk, illetve 1 órát a konferencia terembe töltöttem a délelőttömből Rachna-val és Daria-val. Daria egy orosz leányzó, aki egy éve jött ki Indiába ugyan úgy, mint én. Az első pár napomról volt szó, hogy mik történtek velem, mivel vagyok elégedetlen. Daria nem akarta elhinni, hogy meg vagyok elégedve a dolgokkal. Hogy nem panaszkodom amiatt, hogy nem jött értem senki, hogy senki nem mondta el, hogy van légkondim. Nem akarok idegeskedni ezek miatt. Élvezni akarom Indiát és ha az energiáimat ilyenekkel kötöm le, akkor hamar tévútra térhetek. Majd ezeket a dolgokat megbeszéltük Mr. Goel-lel a főnökkel. Rachna egy fél órával tovább maradt bent a főnöknél. Később az okát is megtudtam, és jelentősége is lesz.

Délután leültettek egy asztalhoz. Üvegből készült, egy 6 személyes étkező méretével vetekedett és 6 részre volt felosztva üvegfalakkal. Az egyik saroknál lévő elkerített részt kaptam meg. Akkora volt ez a rész, hogy a monitor, egér, billentyűzet mellett egy füzetnyi hely maradt még. A szemben lévő üvegfalon egy papír volt felragasztva a következő szöveggel:

Mindig kántáld, hogy:
Hare Krishna Hare Krishna Krishna Krishna Hare Hare
Hare Rama Hare Rama Ram Rama Hare Hare
És légy boldog!

Délután 1-kor volt ebéd. Tipikus indiai ételek voltak, de azt nem tudtam meg mi a nevük. Fél kettőre ültem vissza az asztalomhoz és hat óráig mást se csináltam, mint unatkoztam. Irigykedve néztem a többieket, hogy mily szorgosan dolgoznak és mindenki tudja mi a dolga, mit hogyan kell csinálni. Mikor érem el én is ezt a szintet, és, mégis tudom, hogy el fogom érni. Mindig a kezdet a legnehezebb. Most különösen. Hátra hagytam egy biztonságosnak mondható országot, a családomat, a barátaimat és a szeretteimet. Ráadásul nekem nagyon sokat tud ártani az unalom. Sokat olvastam azokat a dokumentumokat, amikhez hozzáfértem a hálózaton. Különböző tréningek előadásai voltak. 6 órára már mindegyiket legalább 3-szor elolvastam.

6 óra. A sofőr bejött értünk az irodába és Rachna-val el is indultunk haza. Otthon mindketten levedlettük üzleti ruházatunkat és otthoni kényelmes cuccokat vettünk fel. Majd Rachna elmondta, hogy a főnök azért beszélt vele négyszemközt, mert az indiaiaknak teljesen idegen ez, hogy egy lány és egy fiú együtt lakik. Nekünk természetes, de nekik nem.

Fél 8 volt. Amikor csöngettek. Rachna a bejárati ajtótól nem messze ült a tv előtt egy szál topban és bokszerben  Én nyitottam ajtót egy pólóban és rövidnadrágban. Az ajtó túloldalán Mr. Goel állt a feleségével. Rachna a topja pántját visszaemelte a vállára, miközben szóhoz nem jutott. Én is teljesen meglepődtem. Kellett egy pár másodperc mire a kulcsokért indultam, hogy a külső ajtót kinyissam. Mr. Goel átnézte a házat, a szobáinkat és a fürdőt is. Mi ketten egyből levágtuk, hogy ellenőrizni jött, nem e történik valami illetlen ebben a lakásban. Majd Mr. Goel és a felesége elvittek megmutatni nekünk a környéket, hogy merre van bolt és jó étterem. Egy kínai kaját áruló bódéból vettünk vacsorát egy indiai csávótól. Én csirke burgert kértem 70 rúpiáért (280 ft), illetve elvitelre kaptam momos-t is (chilli szósszal felszolgált tésztába csomagolt csirke falatok). Hazafelé lerakott minket az egyik boltnál és onnan már tudtuk az utat a lakáshoz. Ajánlotta nekünk Mr. Goel, hogy 10 rúpiáért (40 forint) vitessük haza magunkat egy riksával. Hát, hazagyalogoltunk. Este arról beszéltünk, hogy milyen váratlanul állított be a cég vezetője a feleségével hozzánk és, hogy szerencsésnek mondhatjuk, hogy nem kis gatyában nyitottam ajtót. Félre ne értsed kedves olvasom, de Rachna és én köztem nincs semmi és ezen jó magam nem akarok változtatni. :D

Este a skype-on keresztül beszéltem anyával és egyik pillanatról a másikra megszakad a vonal, mivel elment az internetem. Nem volt mit tennem, lefeküdtem aludni, mivel reggel tréningre kell mennem.

Kedd reggel (május 21.) 7-kor keltem fel. 8-ra vártuk a sofőrt, de nem jött. Majd felhívtam Vijay-t, hogy most mi van. Elmarad a tréning, ami az AP blokkban lett volna. Érdekes. Beérve az irodába megtudtuk, hogy tűz ütött ki az AP blokk számítógép termében előző éjszaka. Nem semmi. Vagy ahogy az angol mondaná: „Not bad!”. Reggel megtudtam, hogy egy osztrák cég termékének reklámozása és árusítása lesz a dolgom, valamint reményeim szerint oktatása is. A termék nem más, mint 200 darab pszichológiai tesztet tartalmazó számítógépes programot kell majd menedzselnem. Nem is rossz! Jó igaz, hogy nem marha párizsi (a kedvencem), de sokat tanulhatok. Egész nap az útmutatót böngésztem és a katalógust. Ki is találtam, hogy egy előadást készítek a (vigyázat termék elhelyezés következik) prezi.com-mal. Soha nem használtam még. Először is nekem kéne ezt megtanulnom, hogy aztán könnyebben bemutathassam ezt is. De nem olyan egyszerű az élet, mint gondoltam. Nem volt net az irodában sem, vagy csak ideiglenesen volt. Szóval, ezen a napon is szétunatkoztam a fejem. Már azt várom, hogy a pszichológiai programot próbálgassam, mert akkor a saját érzéseimet, tapasztalataimat és észrevételeimet is belefűzhetem az előadásomba. Mondjuk arra azért kíváncsi vagyok, milyen eredmények születnének nálam! :D

Végre elérkezett az este hat óra és mehettünk haza. A net még mindig nem működik, ezért felhívtam az egyik technikust, hogy mi lehet a baj, mert én már mindent megpróbáltam még sem működik. És elmondta, hogy a mi házi internetünk az AP blokk központi rendszeréhez volt kapcsolva, így napokig nem lesz netünk. Ez hihetetlen. Ezután megjött a mosógépünk, amit az én fürdőszobámba helyeztek el, így minden egyes tusolás előtt elmondok egy imád az isteneknek (legyünk tisztelet tudóak, ha már egy hindu országban vagyunk). ;)

Majd este 8 körül elmentem egyedül a boltba. Az épület együttesnek ahol élünk, saját biztonsági őrökkel felszerelt kapuval van biztosítva. Legnagyobb meglepetésem az őrök tisztelegtek nekem, mintha valami nagy úr lennék. Nem vagyok nagy úr, csak fehér és ez őket már feljogosítja, hogy tisztelegjenek. Én ellenkeztem és kértem, hogy ne csinálják. Rossz érzés ez nekem.
 Az út egy helyen egy lepukkant épület sor mellett ment. Egy kisebb gettóhoz volt szerencsém, ahol a gyerekek az autók között fogócskáznak, vagy éppen a szemét között keresgélnek értékeket a patkányoktól fél méterre. Nehéz látvány volt ez nekem, és gondolom most nehéz lehet nektek is olvasni eme szomorú ám igaz szavakat.

A boltnál van egy biztonsági őr, aki a táskákat egy szekrénybe rakja, amikor belépünk és kilépéskor a blokkot ellenőrzi és visszaadja a táskánkat.

Hazaértem és a fáradság miatt le is dőltem aludni. Vár a következő nagy nap!

Szerda (május 22.) Nem történt semmi különös. Unatkoztam a munkahelyen, mert még mindig nem kaptam feladatot, viszont holnap végre kipróbálhatom a teszteket. :D Olyan izgatott vagyok. Este a csirke burgerem maradékát ettem meg. Még mindig jó volt. Elmentem a boltba megint venni egy kis vizet. A kisebb nyomor negyed mellett mentem el, ahol a kisgyerekek az útmentén pisilnek, autók között fogócskáznak és mégis, olyan mély boldogság van a szemükben, hogy az félelmetes. Volt ott egy ember, aki vitt magával egy 2-3 méter magas „óriás kereket”. Négy kabinból állt. Kézzel tekerte és a gyerek hangos kacajától volt tele az utca. Természetesen ha leszámítjuk a másodpercenként felszólaló autó és motor dudákat, amelyek már nagyon erősen emlékeztetnek engem az erdő madarainak csicsergésére párzási időszakban.  Este megjelent a lakótársam exe, aki India. Nem akart még rám nézni sem, mivel a szerelmével lakok egy fedél alatt. Rachna figyelmeztetett, hogy zárkózzak be a szobába, mert visszajön és fél, hogy rám támad. Belekeveredtem, egy szerelmi háromszögbe a tudtom és akaratomon kívül.

Csütörtök (május 23.) Reggel 4-kor keltett Rachna, mert nem sokra rá el kell mennie egy tréning megtartására, amely 500 kilométerre van innen. Vasárnapig nem jön haza.

Valami nem volt jó. Csikorgott a gyomrom és furán éreztem magam. Reggel 4-től folyamatosan jártam a vécére, hol a hasmenés miatt, hol pedig a szájból érkező áldás miatt. Ugyanez volt a lakótársammal is. 5-re jött a sofőr érte, de ahelyett, hogy elvitte volna őt az útra, mindkettőnket elvitt az orvoshoz. fél 7 körül Mr. Goel és felesége beállítottak hozzánk. Kaptam egy lime-os sós vizet, azt mondták ez a legjobb kiszáradás ellen. Jött is vissza így kórházba vittek minket. Kaptunk egy infúziót és 2 órával később már otthon is voltunk. A cégnél dolgozok egy szolga, aki eljött felügyelni minket. Nagyon kedves egy nőszemély és sokat jelent neki, ha megköszönöm és mosolygok. A szolgákra nem szoktak mosolyogni. Délután lefeküdtem aludni a szobámba. Amikor felébredtem, olyan érzés volt, mintha égnek a testem, mintha máglyarakás tetején lennék. Nem működött a légkondi. Igyekeztem lehűteni a testem, de 6 órára feladtam. Vittek a kórházba, ahol nagyon sokat segítettek nekem. Mr. Goel vitt el. Nagyon sokat köszönhetek neki, de én személy szerint nem voltam hasznos neki. Amikor elmondtam neki az érzéseimet, hogy valahol szégyellem, hogy ennyi gondok okozok, illetve még nem voltam hasznára, akkor csak annyit mondott, hogy olyan vagyok, mint a fia.

Nagyon sokat köszönhetek neki és igyekszem ezt visszafizetni neki!

Most itthon vagyok és érzem, hogy rendben leszek. :)

Az első hétvégém

Hajnali fél négykor elhagytam a terminált és már indiai földön voltam, amikor is valami nem stimmelt. Nem várt senki. Elkezdődött a nagy telefonálás köztem és Vineeta között, aki majd az egyik menedzserem lesz. Végül, 3 és félórás várakozást követően jött értem Vineeta, akivel be kellett szállnom egy kocsiba, amelyben egy sofőr várt ránk. Később kiderült, hogy a cég sofőrje. A szálláshoz háromnegyed 8 és 8 között. A szállás nem a legszebb, viszont belopta magát a szívembe!

A közlekedésről meg annyi, hogy 3-szor kaptam szívinfarktust és kerülgetett a rosszullét. Nem semmi, ahogy ezek az indiaiak vezetnek. Nincsenek sávok, hol 3 hol 4 autó áll egymás mellett az európai normákat figyelembe véve 2 sávban. Ami még nagyon érdekes azaz, hogy egyáltalán nem kiabálnak, hanem dudálnak. Nem mérgeskednek, hanem nyugodtan alkalmazkodnak. Hihetetlenek.

Kókusztej, amit az úton kaptam

Az időjárásról annyit, hogy haldoklom a melegtől. Egyszer, de csak egyszer bíztam meg a szélben, mert az még melegebb volt.

Fél 10-re jött értem Vineeta és elvitt a cég központjába, ahol a nagy főnökökkel beszélgettem. Nagyon jó hangulatú volt a csevej és az első perctől kezdve megfogott az indiaiak kedvessége és közvetlensége.  A főnököm mondta: „ha pénz kell, nekem szólj és ne apádnak”. :D

Aztán segítséget kaptam Vijay-tól (férfi) pénzt felvennem automatából és vettünk egy mobilt is. A SIM kártyát a cég adta, így a cégen belül ingyen telózhatok. Egy bevásárlóközpontba mentünk, amely kívülről tipikus indiai épület, belül meg az európai normáknak megfelelő tiszta modern bevásárlóközpont volt.

 Majd újra Vineeta-val találkoztam, aki elvitt az anyósa házába és ott megismerkedtem a férjével és a kisfiával is. A fia egy rosszcsont gyerek, imádja a fényképeket, meg, ha ő készít vagy róla készül fénykép.

Risu, aki Buddy-nak hív!

Majd Vineeta a férjével és kisfiával elvittek ebédelni, de erről egy másik blog bejegyzésben. Elmondom, érdemes rászánni egy teljes oldalt!

Este elmentünk egy céges partira, ahol volt házilag készült indiai étel, üdítő és persze a munkatárak egy kisebb része. Jó volt, de fáradtság miatt 10 körül elmentem.

Az éjszaka egy rémálom volt. Fuldokoltam a melegtől és még innivalóm se volt. Valahogy csak túléltem. :) Legalább a szúnyogok nem találtak meg.

Vasárnap reggel 9-kor arra lettem figyelmes, hogy szól a csengő. Fél álmosan kis gatyában rohantam ajtót nyitni. Megérkezett a lakótársam!!! A legjobb formámban fogadtam! Ez igen! Szép volt Tibor! :D

Ő kidőlt és egészen 1-ig aludt. Legszívesebben én is aludtam volna, de fél órával később megjöttek a TV szerelők, akik fél 10-től 1-ig szerelték a TV-t és semmi eredményt nem tudtak felmutatni. Semmi baj, mert úgy sem szoktam TV-t nézni és később kiderült újdonsült lakótársam sem.
Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat

A lakótársam!!

Rachna Rajkomar-nak hívják. Mauritius szigetéről származik, de már jó pár éve itt van Indiában, Kedves lány és jó vele beszélgetni. Sokat segítettem a szobája elrendezésében. Délután takarítottunk és lakhatóbbá szeretnénk tenni ezt a lakást. Este elmentünk vacsorázni egy piacra, ahol beültünk egy kicsi étterembe. Egy afghanit rendeltünk, amit elfeleztünk, mellé rendeltünk lepényt fejenként 2 szeletet. Kézzel ettük a csirkecombokat. Nem tudom mi volt a szósz, ami a csirkén volt, de nagyon bejött. A fél adag afghani csirke és a négy lepény együtt 220 rúpiába került (900 forint kb), de nagyon jól laktunk mind a ketten. Fénykép nem készült, mert nem mertem elvinni magammal. Ha nappal visszamegyek oda, akkor bepótlom elmaradásom!

Haza érve bedobtam egy kupica pálinkát a biztonság kedvéért és természetesen megkínáltam Rachna-t is. Ízlett neki, és valljuk be, hogy a fél feles is beütött nála. Erősnek, de finomnak mondta!

Most épp a lefekvéshez készülök, holnap lesz az első napom a cégnél!!! Már várom és izgulok is!!! :D

Hajnali 3-kor hasi fájdalmakra ébredtem. A sok indiai kaja felpuffasztotta a hasamat. Most már egy kicsit visszafogottabb leszek! :D Jó lesz így bemenni az első munkanapomra!