Pótlás

7 és fél napja érkeztem Delhibe mikor e sorokat írom. Sok minden van, amiről nem írtam, de kérlek, nézzétek el nekem, mivel rengeteg újdonság és látvány lepte el a fejem és a sok olykor idegen, olykor furcsa látványból csak idővel jutnak eszembe, hogy mennyire is fontos lenne írnom nektek róla. Ez a bejegyzés most a pótlásról fog szólni első sorban, de az elmúlt másfél nap eseményei is benne lesznek.

Lakás:

Kezdjük a lakással, amely Delhi Pitampura körzetében van. Az épületkomplexumhoz tartoznak biztonsági őrök is, amely nagyszerű hír a számomra, mivel nem engednek be akárkit. A szomszéd telken egy sportközpont található. De beszéljenek a képek, mert a szavakkal nem tudom úgy leírni a környéket, mint amilyen a valóságban. Illetve képet kell felraknom a legújabb szomszédjaimról!

A szobám

Kilátás a szobámból 

Fürdő

Konyha

Nappali

Belső udvar

Az új szomszédom

A családjával

Munkahely:

A munkahely nekem személy szerint tetszik. Igaz nem egy szokványos európai iroda szintjén van, de elfogadható. Szerencsére a lég kondi nagyon kellemessé teszi a helyet. A munka valódi oldala hétfőtől fog megmutatkozni, amikor is bedobnak a mélyvízbe!  Képeket az irodáról nem készíthetek, de itt egy fotó az épületről.

Az utak:

Az utak egész jó minőségűek, leszámítva, hogy előfordulhatnak 20 centi mély gödrök, amely főleg a riksákra és a motorokra veszélyes. Ha vannak is sávok felfestve, akkor sem veszik figyelembe. Na, jó, azért a lámpáknál megállnak. Mindig nagy forgalom van. A kereszteződéseknél sok a kéregető nehézsorsú gyerek és kismama is. Továbbá el kell mondanom azt, hogy nem meglepő az, hogy egy utcába beforduláskor egy tehénnel nézünk farkas szemet. Rádudálni, elzavarni tilos, ezért csak abban reménykedhetünk, hogy magától elmegy. Illetve, nagyon sok a kóbor kutya is, amelyeket inkább elkerülök. Van, hogy egyesével vannak, de már láttam olyat is, hogy 20 kutya volt egy falkában. Azt a falkát még a helyiek is kerülték.

Rendőrségi kordon, amellyel hiába zárják le az utakat, az autósok kikerülik

Épületek:

Az épületek nagyon sokszínűek. A lakásom területéről kilépve szemben egy kisebb nyomor háztömb van. Hihetetlenül érdekes egy európai szemének, ugyanakkor meg vonz is valahol, hogy belül milyen lehet, habár tudom, ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. A romok között mégis pezseg az élet. A számukra kiépített standokon árusítják a gyümölcsöt és az utcai ételárusok körül a sok éhes gyerek és felnőtt nevetve és mosolyogva vágyakoznak és várnak a frissen készült falatokra. Valahol megdöbbent, hogy reménytelen helyeken is megtalálom a szeretet és boldogságot. Még mindig nem térek magamhoz.

Szegények háztömbje

Hindu templom

Egy közeli piciny piac

Utcai mobil vécék 

Szegények háztömbje másik oldal

A tehénnek elsőbbsége van!

MÓKUS!!!!!

Az elmúlt napok:

Ott hagytam abba, hogy csütörtök este hazatértem. Mr. Goel átküldte az egyik alkalmazottat, hogy vigyázzon ránk. A kórházban kaptam egy a WHO által szabadalmaztatott sóoldatot, amelyet 1 liter vízben kell feloldani. A srác megcsinálta és oda is adta az egy literes palackot. Majd egy 2 decis pohárba adott nekem belőle és szinte belém tömte azt. Valami nem stimmelt nekem a gyógyszerrel. Az erős sóoldat mellett, olyan érzésem volt mintha alkoholt is fogyasztottam volna. A fáradtság miatt és a gyógyszer hatása miatt nem tudtam gondolkodni. Elaludtam.
Péntek (május 24.) reggel arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Rachna hasa rosszalkodott ezért kért tőlem pálinkát. Kinyitottam a hűtőt és hiányzott a 3 liter pálinkám fele. Hova lett? Hogy fogyhatott el ilyen hamar ennyi pálinka. Ezzel meg is lehet ölni egy embert. És akkor leesett nekem. A sóoldatot a víz helyett a pálinkámban oldotta fel. Az este mind az egy litert le akarta nyomni a torkomon a srác. Hát, az őrangyalaimnak még sok dolguk lesz velem itt Indiában! :D

A lényeg a lényeg. Hogy nem lett bajom és a fentiek kiemelten figyelnek most rám!

Szombat egész nap pihenek és alszok! Illetve gyógyítgatom a gyomromat, amely hétfőre teljesen rendbe jön!