Az út Indiába

Megint az érzéseimről és első tényleges élményeimről fogok most írni.

16-án csütörtökön jöttem el Magyarországról. Este háromnegyed 7 körül láttam utoljára a családomat. Remélhetőleg csak egy rövid időre. :)
Utolsó emlék, ami a reptérről megmarad nekem az az, hogy 40 nyugdíjas kínai apóka és anyóka veszekszenek és már vártam, hogy esetleg össze is verekednek. Nem lett belőle semmi. :(

Ez volt szám szerint a 20 repülőutam, de ez volt az első, ahol fel is mertem állni. :D Csak sikerült fejlődnöm! :)

A felszállás után az ablakból láthattam még egyszer a templomot, a gyömrői tófürdőt. Még egyszer láthattam az otthonomat.

Az út felénél, amikor kinéztem az ablakon, akkor csak a sötétséget láttam. Nem láttam egyetlen egy kivilágított települést sem, se egy csillagot, se a holdat. A sötétbe merengtem, amikor egy villám cikázott át a felhők között. Egyszerre volt gyönyörű és vonzó, ugyanakkor meg ijesztő is. A repülés utolsó félórája félelmetes volt. A vihar kellős közepébe csöppentünk. A villámok egyre gyakoribbak voltak, a pilóta meg azt az Airbus 319-est úgy vezette, mint valami második világháborús vadászgépet. Leginkább azt mondanám a tehetetlenség miatt kezdtem el félni, de épségben megérkeztünk.

A Sheremetyevo reptér egyszerűen hatalmas. Több mint félóra kellett nekem, hogy gyalog átérjek a D terminálról az F-re. Állítom, ez a reptér van akkora, mint Gyömrő. És ami még nagyon érdekes, hogy szinte teljesen kihalt. Így hajnali 2-kor. Furcsa érzés itt lenni. Nem csak az, hogy egy város méretű létesítmény ki van halva, de ráadásul nem tudok kommunikálni sem senkivel, mivel nem beszélnek nagyon angolul és csak a vállukat rázzák, ha kérdezek valamit. Hosszú lesz ez a nap!

Reggel 8 óra. Sikerült 5 órát aludnom, ez idő alatt elfeküdtem mindkét vállamat és sokkal fáradtabb vagyok, mint előtte. 

A felszállás előtti kép

Az idő roppant lassan telt. Délutánra elfoglaltam egy helyet az E terminálnál.

Este fél 8-kor beszálltam a gépbe és elindultunk. Minden üléshez tartozott egy monitor, amelyen az első 10 percben a felszállást láthattunk a pilóták szemszögéből, majd azt, hogy pontosan mi is helyezkedik el alattunk. A repülési magasságot elérve a monitort a saját kezünk ügyébe vehettük. Lehetett filmet nézni, zenét hallgatni, valamint játszani néhány dögunalmas játékkal. 

Megint Hindi kaját kaptam, csak annyi különbséggel, hogy most kaptam rizses zöldséges húst is, illetve a süti helyett 2 darabka csokit kaptam.

Érdekes volt éjszaka repülni, mivel a lenti városkák fényei pont olyanok voltak, mint a csillagok az égen. Majd jött az indiai-pakisztáni határ. Messziről lehetett látni, mivel a határ olyan volt, mint egy lámpásokból készített folyó. Gyönyörű látvány nyújtott, annak ellenére, hogy mik szoktak ott történni.

Gandhi Nemzetközi raptéren

Magyar  idő szerint fél éjfélkor érkeztem meg 17-én. Kicsit bonyolult volt kijutni egy magam fajta külföldinek üzleti vízummal, de megoldottam.